![]()
Salvatore
Quasimodo
(1901–1968)
olasz költő
|
Kezdetben hivatalnok, majd tanár volt, s működött színikritikusként is. Első verseskötete Vizek és földek címmel 1930-ban jelent meg. Firenzében a Solaria folyóirat körül csoportosult írókhoz tartozott. 1938-tól Milánóban élt, ahol 1940-ig a Tempo című hetilapot szerkesztette, majd a Konzervatórium olasz irodalomtanára lett. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. (20. századi költői irányzat, eredetileg azokat nevezték hermetikusoknak akik Novalis és Poe ars poétikáját követték - szűkebb értelemben az olasz ermetismo költői mozgalmát jelölik a fogalommal, ennek képviselői a szavak újraértelmezését tűzték ki célul: a jelentéstől független szó zenével kívántak költői hatást elérni). A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1953-ban (Dylan Thomasszal együtt) Etna-Taormina-díjat kapott, 1958-ban pedig Viareggio-díjjal tüntették ki. Jelentős versesköteteket írt, s ismert Értekezés a költészetről című esszéje. Tanulmányaiban a költészet és az élet egységét, a költő elkötelezettségét hirdette. Kitűnő műfordításokat tett közzé, főként az angol és a klasszikus irodalom tolmácsolásában jeleskedett.
1959-ben irodalmi Nobel-díjat kapott "lírájáért, amely klasszikus tisztasággal és tragikus életérzéssel fejezi ki korunkat". Quasimodo első verseiben sejtelmes, a próza nyelvén alig megfogalmazható hangulatok, egymásra rétegződő, sokszorosan összetett érzések, emlékfoszlányok és vágyódások, a lélek belső tájaiba átolvadó világ énekeseként jelentkezett. A híres olasz költő 1961-ben járt Balatonfüreden, ahol gyógyulásának emlékére emlékfát ültetett és versben fogalmazta meg a balatoni tájhoz, a városhoz fűződő érzéseit. Tiszteletére kerül megrendezésre minden évben az ő nevét viselő Nemzetközi Költő Verseny és Költőtalálkozó, amely mind a magyar, mind az olasz kulturális élet kiemelkedő eseménye. Leghíresebb költeményeit magyarul is olvashatjuk, megjelent művei: Hazatérések (válogatott költemények, 1960), Nyitott ív (versek, 1982). |