Hazai és nemzetközi sikere elhúzódó pályakezdése után robbanásszerű volt a 80-as években. Sokáig kereste azt a sajátos hangot, mely mára világhírűvé tette. Első jelentős regénye 1980-ban jelent meg Fölemelkedve a földről címmel. ..tudtam, hogy mit akarok elmesélni, de nem tudtam, hogyan (mindig ez a nagy probléma) (...) valami mást akartam, másféleképpen - vallotta abban az időben. Irodalmi pályája élesen kettévált ekkor, rátalált egyéni írásmódjára. Mondatfolyamokat alkot haszontalan, mégis fontos szavakból, hiszen beszélni szerinte annyit tesz, mint zenét szerezni, hangokból és csendekből. Történeteit valami meghökkentő ötletből bontja ki, és át meg átszövi csodás elemekkel, ezért műveit gyakran rokonítják a latin-amerikai próza mágikus-realista vonulatával. Regényeiben véletlenszerű emberi találkozásokról, szerelmekről, barátságról, kis közösségekről mesél. Képei közé elmélkedéseket, elmélkedéseibe erkölcsi állásfoglalást épít. Ugyanakkor prózájában mindig finom irónia, önirónia bujkál. Stílusa homogén, bárhol ütjük fel, akármelyik 1980 óta írt regényét, mindig ugyanarra a Saramagóra ismerhetünk benne.

José Saramago Azinhaga-ban, szegény családban született, egy ribatejoi faluban 1922. november 22-én. Édesapja José Sousa, az anyakönyvező azonban nem apja nevét, hanem a család gúnynevét írta az anyakönyvbe, így lett Saramago. A család 1924-ben Lisszabonba költözött. Anyagi helyzetük miatt abba kellett hagynia a Gil Vicente Gimnáziumban elkezdett tanulmányait. Ezután kitanulta a géplakatos szakmát. 1939-től a Lisszaboni Közkórházban dolgozott géplakatosként. 1942-ben áthelyezték az irodába segédfogalmazónak. 1943 és 1949 között a Kerámiaipari Dolgozók Családi Segélypénztárában dolgozott. Később a Fémipari Dolgozók Biztosító Társaságának Társadalombiztosítási Pénztárában kapott munkát. Autodidakta módon foglalkozott irodalommal, fordított. 1959-től az Estúdios Cor kiadó munkatársa lett. 1947-ben jelent meg első regénye, melynek címe A bűn földje, és melyet később megtagadott, és csak néhány éve engedélyezte újra kiadását. Az irodalomtudósokat az utóbbi időben foglalkoztatni kezdte Saramagónak ez a korábbi, feledésbe merült korszaka is. 1966-ban verseskötetet adott ki Lehetséges versek címmel. Az 1970-es években verseket és cikkeket írt. S. - ha hihetünk neki, saját életével is úgy bánik, mint hőseiével: sosem készít terveket annak érdekében, hogy elérjen valamit. Ahogy könyveit sem tervezte meg soha előre, hanem hagyta, hogy maguktól íródjanak, úgy nem voltak élettervei sem. Aztán a 80-as, 90-es években következtek sorban a sikerkönyvek, közülük néhányat magyarul is olvashatunk: A kolostor regénye, Ricardo Reis halálának éve, Kőtutaj, Lisszabon ostromának históriája. Ahogy az újabban születő S. regényekből, az író megfogalmazása szerint, "akaratlanul" trilógia áll össze, úgy ezt a négy könyvet is összefűzi bizonyos rokonság. Témáját tekintve mindegyik, ahogy első igazán sikeres könyve, a Fölemelkedve a földről című is, a portugál történelem egy-egy fordulópontjához, sorskérdéséhez kötődik.

Saramago könyveinek megjelenése mindig eseményszámba megy. 1980-ban megjelenő regényéért, Fölemelkedni a földről megkapta Lisszabon Város Díját. 1984-ben a Ricardo Reis halálának éve című regényéért a portugáliai P. E. N. Club díját kapta. 1992-ben a Portugál Kritikusok Szövetségének nagydíjával jutalmazták a Jézus Krisztus Evangéliuma c. művét, mely különösen viharos fogadtatásra talált. Nem véletlenül, hiszen ebben a regényben a keresztény hit alaptételeit kérdőjelezi meg a szerző. Regénye középpontjába Jézust, a mediterrán embert helyezi. A mítosz rombolás célja persze csakis a mítosz építés lehet. A történet értelemmel és érzelemmel való kitöltése. Őt tartják ma a kortárs portugál nyelvű próza világszerte legismertebb alakjának, legnagyobb mesterének. Sokat utazik, Magyarországon is járt. Aktívan részt vesz Portugália irodalmi életében, írni és pihenni azonban a Kanári-szigeteken lévő otthonába vonul vissza. Ő a portugálok első irodalmi Nobel-díjasa, amelyet 1998.-ban érdemelt ki, az alábbi indoklással: Képzeletből, együttérzésből táplálkozó és iróniával átszőtt példázatai újra meg újra kézzelfoghatóvá tesznek számunkra egy illuzórikus, tovatűnő valóságot.