Az Arany Trombita 8. "lehelete"
(részlet)

A huszár név onnan ragadt a huszárra,
Hogy: egy halálának mindig húsz az ára.
A vasas is azért tartja tiszteletben,
Mert hol egy huszár van, húszat lát az egyben.
Ki ha leaprítja már a maga húszát,
Gangosan kipödri szép perge bajuszát.
Héj! gyöngy is a huszár, ha felül lovára,
De a ló is szebb ha huszár ül a hátára;
Sőt ha paripáját büszkén táncoltatja,
Büszkévé válik még a ló is alatta.
Az idegen népek bámulva hirdetik:
Hogy a magyar huszár lóháton születik,
Ki ha le nem pattan saját jókedvéből,
Mennykő legyen, ami kicsapja nyergéből.
Ha vágtat, a villám pironkodva kéri,
Hogy lassabban menjen, mert utol nem éri.
S a szél - midőn lovát jól megsarkantyúzza,
Sírva jár utána - azt hinnéd, hogy nyúzza.
Nyeregkápájáról lóg a miatyánkja,
Ha iszik, rendesen emberül megfizet,
De csizmaszárában sem tűri a vizet;
Mert bor és dicsőség szíve tápláléka -
Jól teszi! -, a vizet igya meg a béka.
A huszárnak azért villámlik a kardja,
Mert égő szívéhez nagyon közel tartja.
Innen a huszárnak minden kardcsapása
A tüzes mennykőnek egy mestervágása. 

Az Újépületben

"Utánam!" - dörmög a mogorva porkoláb,
S magasra visz, hogy a csillagokat érem:
De sebaj… legalább ha itt főbe lőnek,
Az ezt néző eget arcul csapja vérem.

Rám zárul az ajtó. Egyedül maradtam…
Itt egy tántorgó szék, amott egy rossz vacok;
Önkénytelenül is könny szökik szemembe,
A hátam borsódzik, a fogam meg vacog…

Ezért fúttad meg hát "Aranytrombitádat" -
Gondolám magamban - szegény jámbor pára!…
Csak aztán valaki jőne a mennykőbe -
Hogy megkérdezhetném, mi lesz vacsorára?

Ah! Itt egy fél prófunt! Már csak így megélünk,
Úgy néz rám, mint félhold egy sötét vidékre…
Csak az a különbség, hogy ezt pék sütötte:
Odakint pedig a félhold süt a pékre.

Hát ez az üveg víz ugyan mit véthetett,
Hogy velem együvé jutott a fogságba?
Tán bíz a Dunából azért csípték elő:
Hogy proklamációt hozott az országba?

Reszkessetek, hitvány zsarnokok! - ha mondom,
Ki lesztek e földről irtva mind egy szálig:
S akkor e víz borrá, e prófunt kaláccsá,
S e barlang: szabadság csarnokává válik!

Az utcán Életrendszabályok gyermekek számára
(részlet)

Menj az utcán folyvást, szépen,
Rendet tartván mindenképpen.
Nyakad ne görbítsd előre,
Ne szaladgálj nyakra-főre.
Ne kiabálj, ne andalogj,
Ne hajigálj és ne oldalogj.
Ne ácsorogj a csapszéknél,
Piacon vagy mészárszéknél.
Ne firkálj házak falára,
Se kerítés oldalára.
Az utcán ruhád le ne vesd,
Kezed-lábad ne hányd, ne vesd.
Legyen földi vagy vidéki,
Derék ember előtt térj ki.
A nevelt gyermek így köszönt:
"Köszöntöm" vagy "üdvözlöm önt".
Ne előzd meg, ha megy elől.
Ha sietsz is, menj bal felől.
Ha megszólít, állj meg mindjárt,
Míg szavát elvégzi, megvárd.
Felelj szépen, nézz szemébe,
Bele ne vágj beszédébe.
Szólj okosan, ne ümgetve,
Se suttogva, se hebegve.
Ha távozol, egyet bókolsz,
Férfinak kezet nem csókolsz.
Templom előtt estve, nappal,
Menj mindig levett kalappal.  

Táncoljatok, lányok, táncoljatok!
Hisz úgyis már rég nem táncoltatok;
Magyarország vigalom színhelye -
Éppen most van a táncnak ideje!

Tekintsetek Arad és Pest felé,
Ott is járják - szintúgy fúlnak belé! . . .
Járják az osztrákok kötéltáncát,
Csörgetik a zsarnokok rabláncát.

Perényitek nincs, nincs Batthyánytok;
Nagy-Sándor sorsa szinte nem titok;
Elveszett: Aulich, Damjanich Csányi . . .
Táncoljatok, magyar hon leányi! - -

Itt táncnak vége-hossza ne legyen:
Mert a hazának dolga jól megyen;
Akasztófává lettek tölgyeid,
Ó hon . . .! azért táncolnak hölgyeid!

Táncoljatok, lányok! táncoljatok!
Hisz úgyis már rég nem táncoltatok;
Magyarország vigalom színhelye -
Éppen most van a táncnak ideje!