A német historizmus meghatározó jelentőségű mestere; kora romantikus mozgalmának azt az elvét, hogy nem szabad egymással szembeállítani az itáliai reneszánsz és a német középkor művészetét, jól szemlélteti, hogy egyaránt nagy mestere volt a romantikus és a klasszicista építészetnek. Stílusa fokozatosan a neogótika és a neoreneszánsz irányába fejlődött.

Gilly építészeti főtanácsos alatt tanulta és gyakorolta az építészetet. 1803 és 1805 között Olaszországban és Franciaországban járt, majd hazájába visszatérve Berlin városképének kialakítója lett. 1810-ben elkészítette Lujza királyné mauzóleumának tervét. 1815-ben titkos építészeti főtanácsos lett, 1820-ban az építészet tanára az akadémián. 1816-18 között a berlini új őrházat építette (Hauptwache), aztán a Királyi Színház újjáépítését fejezte be, 1821-ben a Nemzeti Emlékművet a Kreuzbergen, 1824-ben a Werder-féle gót templomot. Ezen időszak fő műve az 1825-30 között épült múzeum, amelyet ma Altes Museum néven ismernek. Ehhez ő készítette az előcsarnok falképeit is. 1832-35 között építette a régi építészeti akadémiát középkori motívumokkal, amelyeket többek között a potsdami Babelsberg kastélynál, a zittaui városházánál is alkalmazott. A "félköríves" stílus - Rundbogenstil - kezdeményezője.

Életműve jól példázza, hogy a század építészetén belül jelentkező áramlatok egy forrásból fakadtak és egymással összefonódva alkották egy-egy művész, egy-egy országrész vagy ország építészetét. A berlini Testőrség, az Altes Múzeum és a berlini Színház szigorú, klasszicista épületek, a Friedrichswerderische templom neogót alkotás, melynek egységes tere megszabta a későbbi romantikus és szigorú neogótika fejlődésének irányvonalát. Az 1820-as években Angliában járt, ahol megragadták képzeletét a hatalmas gyártelepek, raktárak, dokkok. Angol útját követően egyfajta célszerűségre és anyagszerűségre törekvő építészet előfutára lett. Emeletes áruháztervének (1827) egyetlen díszítése a homlokzaton megjelenő pilléres-gerendás szerkezeti váz. A berlini Bauakademie kocka formájú épülettömegét csupán a függőleges, téglából épített, hatalmas falpillérek tagolták. A falközöket itt nagyméretű üvegfalak töltötték ki. Carl Friedrich Schinkel több jelentős hídszerkezetet is tervezett (Berlin, Schloßbrücke).

A 19. században Potsdamnak, mint kulturális központnak a képét elsősorban a király által kinevezett építész, Schinkel és a tájkertész, Peter Joseph Lenné munkája határozta meg. Ők a porosz királyok megbízásából valósíthatták meg elképzeléseiket. Egyre több kastély és kúria vette körül a várost. A Sanssouci Parkot és az Új Kertet az angol tájkertek hagyománya és stílusa szerint alakították ki, egy tengelyre fűzve ezzel Potsdam két legszebb pontját. A két művész együttműködésének gyümölcse az orosz kolónia, az Alexandrowka szerkezete, amely máig Potsdam egyik nevezetessége. A házakon nem látszik, hogy hadifoglyok közül toborzott kórustagok számára építették őket. Egy "orosz idill" épült templommal és a pópa házával, mely Alexander cárnak, a király barátjának nevét viseli. Összesen 83 építménye készült, de művészetét tanúsítják meg nem valósított tervei, például az athéni akropolisz királyi várrá való átalakítatásnak terve, a krimi Orianda császári palota, II. Frigyes porosz király emlékének terve. Építészeti tervei 26 füzetben jelentek meg. Karl Friedrich Schinkel mint festő is ismert. Az Altes Múzeum előcsarnokának faliképei festése előtt, alig néhány hónappal az események után 1812-ben megfesti Moszkva égését, később pedig, a sikeren felbuzdulva a lipcsei csatát és Elba szigetét is. Néhány romantikus tájképe, panorámaképe megtalálható ma is múzeumokban. Még egy érdekesség kapcsolódik életművéhez: a náci Németország megjelenése előtt 120 évvel III. Frigyes Vilmos porosz király kérésére megalkotta a Vaskereszt kitüntetést. A Vaskereszt egy ideiglenes kitüntetésnek indult az első porosz-francia háborúban résztvevő, és a kitüntetést kiérdemlő német katonák számára. Kritérium volt a bátor helytállás a csatatéren. A király Schinkelt, a berlini 31 éves mérnököt bízta meg, hogy tervezzen egy olyan kitüntetést, ami a Germánok "vaskorára" utal. Frigyes Vilmos kérése az volt, hogy a jelvény tartalmazza a porosz koronát, a királyi monogramot, az alapítás dátumát (1813), és a Germán Szentfa tölgyfaleveles motívumát. Napjainkban szinte lehetetlen beszerezni az 1813-as Vaskereszt bármely osztályát.

Forrás: Pallas Nagy Lexikon elindult.