A cseh irodalmi élet egyik vezető egyénisége volt. Žižkovban született, miután az ottani gimnáziumban leérettségizett, újságírással és irodalommal kezdett foglalkozni. Legelőször a Rudí právo c. folyóiratnál, majd a brünni Rovnostnál dolgozott. A Város könnyekben című művével debütált. 1924-ben egy barátjával körbeutazza Olaszországot és Franciaországot. Egy évvel később a csehszlovák kulturális delegáció tagjaként a Szovjetunióba utazik. 1928-ban megnősült, két gyermeke született. 1929-ben kizárták a Kommunista Pártból, ezután igyekezett a gottwaldi vezetés ellen való nemtetszését kifejezni. Az elkövetkező években különböző folyóiratokat szerkeszt. 1956-ban súlyos mozgásszervi betegség támadja meg. 1969-ben megválasztják a Csehszlovákiai Írószövetség elnökévé. Nyolc évvel ezután aláírja a Charta 77-et.  

1984-ben Nobel-díjjal tüntették ki: "Frissességgel, érzékenységgel és nagy leleményességgel ellátott költészetéért, mely felszabadító képet ad egy rettenthetetlen lélekről és az ember sokféleségéről." 1986-ban halt meg, Prágában. A proletárköltészet és az avantgárd képviselőinek egyike, később azonban a hagyományos formák felé fordult. Bensőséges hangulatú míves verseiben ifjúkori emlékei elevenednek meg. Még a szocializmusban is nemzeti költőként tiszteltek, mégsem kerülhette el azonban a kiadási tilalmat. Magyarul a Talán rózsát hozok című kötete, valamint antológiákban és kötetekben jelent meg. Többek közt fordított is, a francia (Verlaine, Apollinaire) és az orosz (Blok) irodalomból.