Ha azt lehetne mondani a szívnek…

Ha azt lehetne mondani a szívnek:
ne siess!
Ha megparancsolhatnám neki: égj!
De már-már kialszik.
Csak még egy parányit,
csak még egy maréknyit,
csak még egy gyűszűnyit,
mielőtt fordul a kulcs és megnyílik az ajtó,
amelyen át belépünk és sírunk
azért az iszonyatos szépségért,
amit életnek neveznek.
Ne szégyenkezzetek, sírt még Jézus Urunk is.
Tegnap olyan tündöklőn égtek a csillagok.

De mit szóljon magáról egyetlen
fűszál,
hiszen csak fű a füvek közt?
Bocsássatok meg nékem,
néhány szót mondanék csupán.

Mikor a kínoktól összerogytam
és a halál ujját nyálazta már,
hogy kioltsa
vérem kis piros lángját,
eljött ő, ki legkedvesebb szívemnek,
mellém térdepelt
és lejjebb hajolt,
hogy hosszú csókokkal, akár egy vízbefúltnak
fújja tüdőmbe édes leheletét.

S ki elmenőben volt már,
fölnyitotta szemét,
és kétségbeesetten kapaszkodott kezével
a fölébe hajló vállba s a hajba.
Lehet talán szerelem nélkül is élni;
de meghalni nélküle
nyomorúság.

Csak még egy sziromnyit,
csak egy szemernyit,
csak még egy gombostűhegynyit !

Hadd imbolyogjak még egy kurta pillanatig
párás napfényében a nőiségnek,
mely elhoz és elvisz minket,
megkeres s elveszít;
buzdít és visszafog,
letaszít s fölemel,
megkötöz és kioldoz,
simogat és megöl,
mely a szárny és a horgony,
bilincs és sugár,
rózsa és tüske mindhalálig.

Garai Gábor fordítása 

Tenger

Nagy távolságok érzetére vágyva
előtör a szóáradat:

hullám tenger hullám tenger

rózsaszín borítékba tedd a vallomásodat
és csókold a puha női hajat hátha
előtör a szóáradat:

haj hullám haj hullám haj

Lányok úsznak a vasárnap délelőttben
hajuk a hullámmal együtt libben
és a matróz bámul az árbockosárban
még a dalában is valami más van

Hullám hullámban feltámad elül
partra vetődik semmibe merül

Vörös István fordítása  

Dal

Fehér kendővel integet,
ki messze megy -
valakit biztos nem talál már itt az éj,
valami gyönyörű mindennap véget ér.

Kitárt szárnyakon lebeg a galamb,
a légen át, míg hazatér -
mi is megleljük mindig otthonunk,
mindegy, hogy csüggedés, remény kísér.

Töröld le könnyedet,
kisírt szemedben mosoly legyen és derű
mindennap kezdődik valami,
valami nagyszerű, valami gyönyörű.

Nagy László fordítása