Shakespeare azon kevés drámaírók közé tartozik, akik mind a komédia, mind a tragédia műfajában számos maradandó művet alkottak.

Életére vonatkozóan viszonylag sok hiteles történeti forrás áll rendelkezésünkre. Az angliai Stratford-upon-Avonban született, egy jómódú kereskedő, John Shakespeare és egy kisbirtokos leánya, Mary Arden gyermekeként. Születésének pontos dátumát nem ismerjük, ám mivel a kor szokása szerint a születést követő néhány napon belül megtartott keresztelőjére vonatkozóan ismeretes az április 26-i dátum, ezért a hagyomány 1564. április 23-át tekinti Shakespeare születési dátumának. (Mindez egyben hozzá is járul Shakespeare mítoszához, hiszen a szerző 1616-ban ugyanezen a napon, Anglia védőszentje, Szent György ünnepén hunyt el.) A város egyik prominens családjának gyermekeként Shakespeare minden bizonnyal a helyi iskola tanulója volt, ahol a kor szokásainak megfelelően erőteljes hangsúllyal szerepelt a latin nyelv és irodalom oktatása. Mivel az iskola dokumentumai nem maradtak fenn, így sem Shakespeare iskoláztatásának idejéről, sem annak tartalmáról nincsenek hiteles adataink. Az azonban valószínűsíthető, hogy Shakespeare iskolai tanulmányai nem haladták meg a kötelező alapfokú szintet. 

Shakespeare 18 éves korában feleségül vette a nála nyolc évvel idősebb Anne Hathawayt, aki ekkor már három hónapos terhes volt. A Shakespeare házasságát követő esztendőkről kevés dokumentummal rendelkezünk. 1583. május 26-án Stratfordban megkeresztelték elsőszülött lányát, Susannát, 1585 februárjában pedig az ikreket, fiát, Hamnetet és Judithot. Egyes források azt feltételezik, hogy fia, Hamnet 1595. évi halálának része lehetett a Hamlet (1601) keletkezésében. Hogy ezután mi történt Shakespeare-rel, azt nehéz követni. Egyesek szerint egy hentes mellett dolgozott, mások szerint apja bajlódó üzletében segített ki, megint mások szerint ellopott egy szarvast egy nemes uradalmából, és ezért menekülnie kellett Stratfordból, talán vándorszínészekhez csatlakozott 1587-ben.

Shakespeare drámái iránt a társadalom minden rétege érdeklődött, a csetepatékra kíváncsi kocsmatöltelékektől a filozófiai problémákra fogékony jogászértelmiségen keresztül a látványosságokat kedvelő és művelni vágyó udvarig. Ez a széles közönség hatalmas feladat elé állította a drámaírót, és mire Shakespeare felbukkant Londonban, az angol reneszánsz színháznak már komoly hagyományai voltak. 1576-ban épült az első állandó deszkaszínház, a Theatre, amelyet később számos további követett. Shakespeare színháza a Globe nevet viselte. Kör- vagy nyolcszög alakú deszkaépület, amely gyökeresen különbözött egy mai színháztól. A közönség ült vagy állt a nézőtéren. Az előadás feszített tempóba, szünetek nélkül, délután kb. 2 és 5 óra között zajlott, kezdetét harsonaszó jelezte. A színpad nagyjából embermagasságú deszkaemelvény volt, hátsó részében ún. öltözőfülke húzódott meg, ami a szobajelenetek helyéül is szolgált. Az öltözőfülke tetejét balkonszerűen képezték ki, ahol általában zenészek muzsikáltak, az előadás előtt, de ez volt a színhelye a Rómeó és Júlia híres erkélyjelenetének is, és itt sétáltak az őrök a Hamlet 1. felvonásának kezdetén. Az erkélyt magas tető fedte, amely mélyen benyúlt a színpad fölé, hogy védje az esőtől a színészek jelmezeit. A tetőt mennyországnak nevezték, annak a rejtett süllyesztőnek az ellentéteképpen, amely a színpad közepén helyezkedett el, s amelynek pokol volt a neve. Nem volt függöny és díszlet, ezért volt fontos a dráma szövegében a színhely pontos megjelölését és a színtér leírását beépíteni, ami persze a közönség képzelőerejére is a mainál nagyobb terhet rótt. A színészeknek alaposan meg kellet küzdeniük a közönség figyelméért, ráadásul a mindig újra vágyó publikumnak még a legsikeresebb darabokat is csak háromszor-négyszer játszhatták egy szezonban. A próbákra nem volt sok idő, ezért gyakran rögtönözniük kellet a színészeknek, és nagy szükség volt a súgó segítségére is. A színészek kizárólag férfiak voltak, a női szerepeket fiatal fiúk játszották.  legyengült. - Művei, alkotásai - Költemények és szonettek -

Lírai verseinek legfőbb témája a barátság és a szerelem. Szonettjei kéziratban terjedtek az irodalmat kedvelők közt. A szerelmes verseket tartalmazó Szonetteket a szerző két személynek ajánlja: többségüket egy ifjú lordhoz, a továbbiakat egy "sötét hölgyhöz". Az első kategóriába tartozó költeményeket egyes kutatók Shakespeare homo erotikus vonzalmai bizonyítékaként kezelik, ez azonban még vitatott kérdés. 154 szonettje 1609-ben látott napvilágot.   Drámáit - általában a következőképpen csoportosítják: tragédiák, komédiák, királydrámák, színművek. Azt sem tudjuk, valójában hány drámát írt, mert a hivatalos kánonban szereplő 37 darab közül valószínűleg jó pár vagy nem az ő alkotása, vagy csak végső formába öntötte mások műveit. Ilyen a VIII. Henrik, a Titus Andronicus, a Periklész. A Sir Thomas Moore-t négy szerző közösen írta, s gyanítható, hogy mely részletek származnak Shakespeare-től. A két veronai nemes, vagy a Cymbeline sem éri el a nagy drámák színvonalát, de a nevével fémjelzett művek közül legalább 25 hiteles, s megjelenésük óta a műfaj csúcsait jelentik. A gyengébbek kollektív munkák lehetnek, de a nagy művek mindenképpen az övéi. Műveinek sorrendjét, keletkezésük időpontját csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni. Első korszakában olaszos komédiákat (Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, Lóvá tett lovagok, A két veronai nemes) és történelmi darabokat (VI. Henrik I-III. rész, III. Richárd) írt. A második a Rómeó és Júliával kezdődik, ide tartozik a Sok hűhó semmiért, a Szentivánéji álom, a Windsori víg nők, az Ahogy tetszik, a Minden jó, ha a vége jó, A velencei kalmár; a királydrámák közül a II. Richárd, a János király, a IV. Henrik I-II. része és az V. Henrik. A százéves háborút s a rózsák polgárháborúját érezhetően udvari elvárásra idézte fel. Shakespeare drámái első ízben az úgynevezett Foliók és quartók-ban jelentek meg nyomtatásban, s e kiadások azóta is meghatározóak a Shakespeare-szövegeket illetően.

Tragédiák

Komédiák

Királydrámák