A világ színpad

A világ színpad,
minden férfi és nő benne csupán színész:
aki időre jön és majd kilép,
egy ember ha jó úgy sokat játszik,
összesen hét felvonást. Első a csecsemő,
kapálózva nyafog dajka karján.
Majd a félénk táskás iskolás
reggel friss arca, egy csigatempó
nem kér iskolát. Közelg szerelme,
tüzes katlan balladája sóhaja
két szempárnak és így lesz ő katona
lám sok furcsa eskü, hosszú szakáll
drága becsületben rettentő gyors vészben,
űzve a bugyorgó hírnevet,
ágyú szájában is. S aztán a törvény
tisztes körben elárasztja jóval
kemény szemekkel, s vágott szakállal
sok modern bölcs szóban van már erény,
ő csupán így játszott. Jön nagy csere
bújhat aszott papucsos nadrágba
nagy látvány orrán, a hólyagjába,
egy világ bő, őrzött harisnyába,
az apró lábért és férfi hangért,
ő a gyermek énekhez fordul vissza,
de nincsen síp hangjában. Utolsó szín
e cselekvő történetnek vége,
második gyermekkor, furcsa feledés
fogak, látás, ízek, minden nélkül.

Sütő Tamás fordítása 

SZONETTEK

Az európai költészetben Petrarca tette híressé ezt a versszerkezetet. A szonett 14 jambusi sorból áll, két 4-4 soros és két 3-3 soros szakaszra tagolódik. Rövid, szigorúan zárt forma, az érzelmek és hangulatok tömör kifejezésére kiválóan alkalmas. Shakespeare szonettjei - Szabó Lőrinc klasszikussá vált magyarításában - legjobb drámáival azonos színvonalon szólnak szerelemről és halálról, alkotásról és szenvedésről, reneszánsz világképről és manierista jellegű kételyről, szkepszisről, csalódottságról. Bennük a kor motívumainak, szüzséinek, sőt allegorikus, emblémaszerű elemeinek felhasználásával fejezi ki valódi mondanivalóját, hogy az ember az ellentmondások sűrű hálójában vergődik, hogy végleges választ nem kaphat kérdéseire, hogy az élet, a személyiség kiteljesítése állandóan veszélyeztetett, de mégis a legfőbb érték, a legfőbb morális parancs. Ez a lírai (vagy inkább drámai) tárgyilagosság örök érvényűvé teszi szonettjeit is.

12. szonett

Számolva az óramondó időt
S látva, szép nap rút éjbe hogy merül,
Hogy kókad az ibolya nyár előtt,
S ezüst zúzt hogy kap a fekete fürt;
S hogy ejti lombját a sok büszke fa,
Mely alatt nemrég tikkadt nyáj hűsölt,
S hogy hág kévék ravatalaira
A borzas-ősz szakállú nyári zöld, --

Sorsodat nézem, a szépségedét:
Útja a romboló időn visz át,
Hisz mind búcsúzik az édes, a szép,
S hal, oly gyorsan, ahogy mást nőni lát;

S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen,
Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.  

AZ VAGY NEKEM

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

NÉZD, ÉLETEM AZ AZ ÉVSZAK

Nézd, életem az az évszak, amelyben
pár rőt levél (vagy az se) leng, a tar
fák ágai reszketnek a hidegben:
dúlt kórusukban nem zeng drága dal.
Bennem már csak az a homály dereng,
mely alkony után sápad nyugaton,
s amelyet lassan, feketén beleng
az éj, a fél-halál, a nyugalom.
Bennem már csak az a kis láng lidérclik,
mely ifjúsága hamván haldokol,
mint ravatalon, amelyen kivégzik:
amiből kelt, vissza abba omol.
Ezt látva, csak erősödik szerelmed,
Hogy szeresd azt, aki maholnap elmegy.

Rómeó és Júlia - előhang

Két nagy család élt a szép Veronába,
ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Vak gyűlölettel harcoltak hiába
s polgárvér fertezett polgárkezet.
Vad ágyékukból két baljós szerelmes
rossz csillagok világán fakadott
és a szülők, hogy gyermekük is elvesz,
elföldelik az ősi haragot.
Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,
szülők tusáját, mely sosem apad,
csak amikor már sarjuk föld alatt van:
ezt mondja el a két órás darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz
és ami csonka itten, az egész lesz.

HAMLET

Az 1601-ben keletkezett Hamlet, ha ugyan lehet Shakespeare-nél egyáltalán ilyenről beszélni, szerzőjének főműve. Értelmezéseinek, magyarázatainak száma jóval meghaladja más irodalmi műalkotásét, beleértve az olyan állandóan kommentált műveket is, mint Dante Isteni színjátéka vagy Goethe Faustja. Eltekintve a legszélsőségesebb álláspontoktól (amelyek közt olyan is akad, amely Hamletet ős gonosznak, a halál és rontás szellemének tartja, a darab pozitív főhősét pedig Claudiusban, illetve Leaartesben látja) Hamlet figurájának még alapvonásaiban sem tudnak a kutatók, kritikusok megállapodni. Ki a tettre képtelen, mélabús "szellemi ember" típusának, ki a dekadencia képviselőjének, ki forradalmárnak stb. tartja. E bonyolultság, nehezen értelmezhetőség ellenére Shakespeare talán legnépszerűbb műve: valószínűleg azért, mert többféle jelentése, vonatkozásainak, "filozófiájának" nehezen vagy sehogy se kihüvelyezhető volta ellenére mind története, mind fontosabb figurái rendkívül plasztikusak, magukkal ragadók, áttekinthetők a legnaívabb befogadó számára is. Általános, leginkább "örök emberi", alapvető emberi viszonyulások, kapcsolatok, érzelmek állnak a mű középpontjában: a fiú-szülő viszony, az első szerelem, a pálya- és példaképválasztás, a barátság, az első szembenézés a halállal, a politikával és a társadalmi igazságtalansággal stb. Ráadásul éppen a főhős, Hamlet alakja nyert olyan megformálást a műben, amely egyszerre tekinthető példaszerűnek, azonosulásra alkalmasnak és emberi gyengeségekkel, "ellenszenves" tulajdonságokkal felruházottnak. Népszerűsége legfőbb okának napjainkban éppen azt tartják, hogy Hamlet "egy igazi mai, huszadik századi" fiatal.

Arany János fordítása