Leszbosz szigetén élt és alkotott. A szenvedély költője s elemi erejű lírikus, sokat írt a vágy lélekrengető erejéről. Arisztokrata családból származott, apja Szkamandronümosz, anyja Kleisz volt. Mütilénében előkelő családból származó fiatal lányokból társaságot (thiaszosz) alapított Aphrodité és a múzsák tiszteletére. Barátnői körében, akikhez a hagyományok szerint rendkívül gyengéd szálak fűzték, a zenének, a táncnak és a művészeteknek hódolt. Kerkülaszhoz ment feleségül, akitől egy leánya született, Kleisz. Költeményeit később kilenc könyvben adták ki. Az ókoriak igen nagy becsben tartották, mint a legkiválóbb költőnőt. A hagyomány szerint egy ifjú iránt érzett szerelme miatt levetette magát Leszbosz-sziget egyik hegyéről. Az ifjú 20 évvel volt nála fiatalabb, és nem viszonozta érzéseit. Sírfelirata: "A szép csak a szemnek szép, a jó azonban önmagában is szép. Ahogy én is." (50. töredék)

Fellelt alkotásainak nagy része töredék, 3 teljes költeménye maradt az utókorra. Fő témája a szerelem és a vágyakozás szerelmének tárgya iránt. Platón epigrammája nyomán a görögök a "tizedik Múzsát" tisztelték alakjában. Jellemző verselési forma a költőnőről elnevezett, általa gyakran használt szapphói strófa, mely a középkorban, majd a humanizmus elterjedésével széles körben alkalmazott versforma lett - 3 szapphói sorból és egy adoniszi sorból álló versszak:

Tarka trónodról, kegyes Aphrodité,
Zeusz leánya, már könyörülj te rajtam!,
Fájó kínra mért csalod, ó hatalmas,

tőrbe a lelkem?

(Aphroditéhez, részlet, fordította Babits Mihály)

Korának zavaros politikai viszonyaitól mentes verseit aiol dialektusban, személyes hangvétellel, változatos versformában írta. Több ezer sort tartalmazó életművéből csak töredékek maradtak fenn; az egyetlen teljes műve az Aphroditéhez című himnusz. Magyar fordítói között megemlítendő Kölcsey Ferenc, Babits Mihály, Devecseri Gábor, Radnóti Miklós, Faludy György.