APHRODITÉHEZ

Tarka trónodról, ravasz istenasszony,
mért küldesz nékem szerelemkirálynő,
bút és bajt mindég, te örök leánya
fényes egeknek?

Mért nem jössz inkább, ahogy egyszer jöttél,
hallattad kérő szavamat, kiléptél
kedvemért apád aranyos házából
és befogattad

cifra hintódat; lebegő galambok
vonták azt fürgén a sötétbe-süllyedt
föld felé; szárnyuk sebesen csapdosva
vert a nagy égben,

s már itt is voltak; te pedig, te boldog,
istenarcodon mosoly ült, és nyájas
szóval kérdeztél, mi bajom van és mért
hívlak az égből

és mi volna megkeserült szívemnek
kívánt orvossága? "Ki bántott, Szapphó?
kit küldjek kemény szerelem szavával
téged ölelni?

Ha eddig került, ezután majd üldöz;
hogyha semmit nem fogadott el, eztán
ő ad már, s ha nem szeretett, szeret majd,
bár ne akarjad."

Jer most is hozzám, a nehéz gondokból
oldd föl szívemet, s amiért eped, ne
sajnáld teljesíteni: légy harcomban
drága szövetség.

Babits Mihály fordítása

EGY LÁNYHOZ

Istennek tartom most e fiút, mivel ott
ülhet melletted, hozzád íly közel és
nézheti arcodat és hallgathatja szerelmes
szép szavaid suhogását

meg nevetésedet is. Mert mindez neki szól.
Vágyad is. Őneki csak. Szívem fellüktet,
jajgatnék, amikor futva csak épp odanézek
rád, megcsuklik a hangom,

nyelvem összeragad számmal, bőröm alatt
lángok gyulladnak s szétfutnak bennem
nézek, nem látok, minden szürke, fülemben
vad zörejek kavarognak,

semmit sem hallok, izzadság lepi el
testemet s láz veri ki, sápad az arcom akár
ősszel a fű, a halál, úgy érzem, letelepszik
oldalamon s azután...

Faludy György fordítása  

HOLTAN MAJD FEKÜSZÖL...

Holtan majd feküszöl, senkise fog
visszatekinteni
emlékedre, ki sem vágyakozik
rád, ki a múzsai
rózsákat sose bírtad, de amott
lent, Aidész lakán
holt árnyak raja közt kósza kis árny,
erre meg arra szállsz.

Devecseri Gábor fordítása