Kórnik nevű helyiségben (Lengyelország) született, később Krakkóba tanult és oda is költözött. Bár már 1945-ben elindul a pályán, érett kötettel 1957-ben jelentkezik először. Költészetének eredeti meteforáira, ironikus hangjára hamar felfigyel a közönség és a kritika is. 1996-ban Nobel díjat kapott, mert "költészete ironikus pontossággal engedi az emberi élet momentumaiban megmutatkozni a történelmi és biológiai összefüggéseket." Az olasz lapok "az irodalom Gréta Garbójaként" ünnepelték, a mértéktudó angol sajtó pedig "a költészet nagyasszonyáról" cikkezett. Bizonyos, hogy az eddigi díjazottak közül Szymborska mondhatja magáénak a legtömörebb életművet, egyben a legkevesebb önálló kötetet: teljes költői munkássága alig több háromszáz versnél. A Jagelló Egyetem központi könyvtárának katalógusában tizenegy Szymborska-mű szerepel – és hatvanhat Szymborskát tárgyaló életrajz, tanulmánykötet, esszé. A Nobel-díj egymillió svéd korona pénzjutalommal jár – ám ő ma is régi lakásában, egy panelház sokadik emeletén él. Az esztendő egy részét pedig a Tátrában, egy szerény faházban tölti.

Rejtőzködő személyiség, keveset ír, nem vállal közszereplést, szinte csak versein keresztül szól az olvasókhoz, kötetei mégis igen népszerűek. Nem csatlakozott egyetlen költői irányzathoz vagy csoportosuláshoz sem, egyéni írásmódot alakított ki, költői nyelve távol tartja magát a nagy történelmi eseményektől, az emberi lét biológiai körülményeitől, a költő társadalmi szerepétől, filozófiai rendszerektől, ideológiáktól, a hittételek igazságaitól, a sztereotípiáktól. Jellemző rá az együttérzés a megbántottakkal, az élet logikátlan, tragikus szépségéből adódó elragadtatás. Gondosan mérlegelt ítéletek, kiegyensúlyozott érzelmek, a hűvös ész és a szigorú értelem uralja kifejezőeszközeit, ugyanakkor fogékony a lét egyszerű szépségére. Nyelve a köznyelvhez közelít, szívesen alkalmaz látszólag egyszerű, valójában elgondolkodtató és bonyolult paradoxonokat. Magyarországon először Kerényi Grácia mutatja be 1968-ban, később fordítja Fodor András, Nagy László, Képes Géza, Kovács István. Életművéből két önálló kötet is megjelent magyarul (Csodák vására, 1988 és Kilátás, porszemmel, 1997), legutóbbi verseskötetének pedig teljes anyaga helyet kapott a Nők, kezdőknek és haladóknak (2003) című antológiában. Sokan posztmodern előfutárának tartják. Számos nyelven fordít műveket. Érdekesség még, hogy bennfentes krakkói körökben tusrajzait is számon tartják (nem egy közülük képeslapokra került), nemkülönben egy sorozat fölöttébb sikamlós limericket (ötsoros, rímekbe szedett pikáns-erotikus vers. Hagyományosan angol műfaj) is neki tulajdonítanak. Szymborska valóban kiemelkedő költő.