Abban a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis egy esztendőre rá, hogy a románok kézhez vettek minket, székelyeket, az én életemben még külön is igen nagy fordulat állott bé. Akkor is Ábelnek hívtak engem; s ott laktunk Csíkcsicsóban, abban a nagy káposztatermelő faluban.

Az Ábel-trilógia első része 1932-ben jelent meg először, s benne sikerült az írónak első ízben megvalósítania játékos fantáziája és a székely valóság egybeötvözéséből sajátos stílusát. A tizenkét éves Ábelt apja elszegődteti erdőpásztornak a Hargitára. A kenyérkeresővé előlépett fiú egy kutya, egy kecske és egy tyúk társaságában egyedül marad a rengetegben. Félelmét állandó tevékenységgel és a világ dolgain való tűnődéssel győzi le. Ágyúgolyókat talál, fával kereskedik, könyveket vásárol, kiránduló barátokkal komázik. Baj csak akkor történik, amikor egy román kereskedő (Fuszulán) hamis papírok felhasználásával fát lop. A tolvaj elfogására csendőrt (Surgyélán) rendelnek Ábel mellé, s ezzel vége szakad szabad életének. A durva és fölényes rendőrrel szemben minden furfangjára szüksége van, hogy emberi méltóságát és életét megtarthassa. Surgyelán áldozatául esik a tyúk, majd a kecske, és a sas madárral való küzdelemben Bolha kutya fél szeme is odalesz. Ábel azonban végül is győzedelmeskedik. Tanulságképpen a regény végén megfogadja, hogy örökké a szegények és elnyomottak zászlaját fogja hordozni.

Elbeszélésemet azzal végeztem volt, hogy a hargitai pásztorságot letettem, s hazamentem az apai házhoz Csicsóba. Említettem azt is, hogy érkezésem után apám mindjárt szekeret fogadott, s azzal másnap elpályázott a Hargitára, hogy onnét a mi tulajdonunkat azzal a szekérrel hazaszállítsa.

Ábel a második részben egy fogorvos segédjeként járja az országot. Kíváncsisága és csavaros észjárása miatt rengeteg kalandba keveredik. Egy börtönben eltöltött éjszaka után kezd el gondolkodni azon, mi célra vagyunk a világon. Tamási e regényét is utánozhatatlan bájú, lírai töltésű költői nyelv, a székely észjárás egyéni szellemességét tökéletesen visszaadó jellemzések, a szülőföld természeti és a kor sajátosságainak hangulatos tükrözése és humanista gondolat érvényesülésébe vetett meggyőződés jellemzi.

Ábel Amerikában

Szegény anyám... amíg élt is, mindig pártomat fogta, csak néha a szeretet akadályozta meg abban, hogy ne úgy lásson valamit jónak, ahogy én... Lám, a sírnál is, amikor elmondtam neki, hogy az öröklött hajójeggyel Amerikába szeretnék menni, úgy állott mellém, mint az őrzőangyal.

A harmadik részben Ábel útja a pénz és az üzlet hazájába, Amerikába vezet. Sok munkahelyen megfordul, de igazságérzete, szabadságszeretete és emberi méltósága nem engedi, hogy bárhol is maradjon. Nagy kérdésére mégis választ kap: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Amikor hazajön, újra elszegődik a Hargitára pásztornak. A székely népi mesevilágot idéző nagyszerű regény.

A Vadrózsa ága Tamási Áron életének utolsó hónapjaiban íródott. A tervezett kötetnek csak két fejezete készült el. Ebben 1926-tól 1934-ig követhetjük nyomon a szerző sorsát. A nyitó mondatok arról tudósítanak, ahogy megérkezik Amerikából és energiával telve készül belevetni magát Kolozsvárott az irodalmi életbe az Erdélyi Helikon tagjaként. Az utolsó képek pedig a Centrál Kávéház népi íróit, illetve a régi "harcostársakat" vetítik elénk, egy-egy találó jelzővel. E két mozzanat közé esik az Ábel-trilógia megírása, a Baumgarten-díj; küzdelmek, sikerek és kudarcok sora. Egymást váltva villannak föl a pályatársak portréi. Vitája Nyirő Józseffel és kiállása az egységes magyar irodalomért egyaránt mutatják igazságkereső szenvedélyét, a néphez való hűségét. E vallomásai is bizonyítják nyelvi erejét, líraiságát és érzékletes realizmusát, öniróniával gazdagítva a Tamási portrét. A Domokos Mátyás Utószavával kiegészített kötet - a legszélesebb körben kínál tartalmas időtöltést.