Turgenyev előkelő nemesi családból származott, felmenői között tatár hercegek is voltak. Édesapja tüzértábornok volt, édesanyja a dúsgazdag Lutovinov családból származott, Turgenyevék egy óriási birtokon éltek, ahol a család jórészt franciául érintkezett egymással, de a gyerekek megtanultak németül és angolul is. Ivan Turgenyev már gyermekkorában történelmi regényeket és filozófiai műveket olvasott, Puskin és Lermontov versein nőtt fel, tizenévesen ő maga is verseket írt, francia helyett inkább oroszul szeretett beszélni, sok időt töltött a cselédekkel, a földeken dolgozókkal, tapasztalta saját szülei földesúri önkényuralmát. 20 évesen Berlinbe utazott filozófiát hallgatni, itt kezdte el érdekelni a politika és a társadalomtudomány, a filozófusok közül főként Hegel nézetei hatottak rá. 

25 évesen jelent meg első elbeszélő költeménye, a Parasa. Belinszkij bíztatására novellasorozatba kezdett, a vidéki földesurak és parasztok életéről, Egy vadász feljegyzései címmel. A könyvet a szentpétervári cenzor visszautasította, a moszkvai azonban - tekintettel ismert családjára - engedélyezte. Megjelenését botrány övezte, a cenzort elbocsátották, a kiadványokat betiltották, Turgenyevet pedig lázítás vádjával egy évre családi birtokukra száműzték. Az egy év leteltével előbb Németországba, majd Párizsba utazott, ahol végleg letelepedett. A legnagyobb francia írókkal kötött barátságot, többek között Flauberttel, Maupassant-nal és Zolával. 1858-ban jelent meg az anyegini felesleges embertípust ábrázoló Rugyin című regénye, két évvel később pedig a kritikusok által élete fő művének tartott Apák és fiúk, mellyel megteremtette a nihilista jelzőt, amivel főhősét, Bazarovot jellemezte. Az Apák és fiúk világsikerétől Turgenyev élő klasszikusnak számított. Most már haza-haza is látogatott Oroszországba. Az otthoni legnagyobbak mesterüknek tekintették. Tolsztoj és Dosztojevszkij mellett a sihederkorból éppen kinövő Csehov is az ő novelláit akarta utolérni. Mégsem maradt otthon. Megérte ugyan az orosz jobbágyok felszabadítását, de nem ezt várta. Alighanem maga se tudta, mit is várt. Változást akart, ez bizonyos, de forradalmat nem akart, ez is bizonyos. Ami volt, az nem tetszett, de nagy ábrázolója volt mindannak, ami nem tetszett. És amikor elkezdett betegeskedni, végképp elhagyta a szülőföldet. Mindig orosznak tudta magát, olyan orosznak, aki Franciaországban érzi otthon magát. Már rég földbirtoka volt Párizs közelében. Oda tért haza meghalni. Tudta, hogy hátgerincrákja van. Egyre többet feküdt ágyban. És itt is saját birtokon, egy Bonivar nevű faluban, amelyet régóta otthonának tudott, 65 éves korában meghalt.