1915-ben emigrál Zürichbe, ahol kapcsolatba került Hugo Ball-lal és fellépett az általa szervezett esteken a Cabaret Voltaire-ben. Az ő nevéhez fűződik az avantgárd egyik irányzatának, a dadaizmusnak megalapítása, és az elnevezését adó DADA szó megtalálása is. A zürichi kávéházban létrehozott stílusirány csupán pár évig virágzott (1916-1922). Kiáltványaival a mozgalmat elméletileg is megalapozta. Tristan Tzara 1918-as Dada kiáltványában írta: "Dada nem jelent semmit... Azért írom ezt a kiáltványt, hogy kimutassam, lehet ellentmondásos cselekedeteket is egyszerre végrehajtani egy rövid lélegzetnyi idő alatt, a cselekvés ellen vagyok, és a folytonos ellentmondást szeretem, de az állítás ellen is vagyok, sem mellette, sem ellene nem vagyok, és senkinek nem akarok megmagyarázni semmit, mert gyűlölöm a jó ízlést." A mindent lerombolni szándékozás legfontosabb irodalmi műve, az Antipyrin úr első mennybéli kalandja (1916) című alkotása. 1920-ban Párizsba költözött, 1923 utáni költészetével a szürrealizmushoz kapcsolódott. Később növekvő felelősségtudat hatja át költészetét (A menekülés, 1947). A szürrealizmus és a háború utáni időszak (1947) számot ad saját költői elgondolásairól is.

Egyéb művei magyarul:
Az avantgardizmus, Képzőművészeti Alap, (1978); A fényképezés a visszájáról, Fotóelméleti szöveggyűjtemény,  Enciklopédia, (1997); AA úr az Anti-filozófus, Dadaista kiáltványok és válogatott versek 1914-1936, (1992); Átváltozások, (1996); Dadaizmus antológia (1998).

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL