|
Az eastwicki boszorkányok A könyv egy új-angliai kisvárosban, Eastwickben játszódik. Három fiatal, több gyermekes elvált asszony áll a történet közepén - egészen Darryl Van Horne megérkezéséig. Mindhárom nő különleges erők birtokosa - azaz boszorkányok. Nem ritka az ilyesmi arrafelé... Gondoljunk csak Salemre. A kisváros hétköznapi életét teljesen felkavarja a furcsa, gazdag Darryl érkezése - a három nő életét pedig teljesen megváltoztatja. Mindhárman arról ábrándoznak, hogy feleségül mennek hozzá, de amíg ez az álom valóra nem válik, szorgalmasan látogatják a Van Hornenál megrendezett "boszorkányszombatokat". A város éli életét, aztán egyik csapás a másik után jön - apróságok, amelyek mindenütt megeshetnének, de az okaik már nem olyan hétköznapiak. Az eastwicki boszorkányokat Göncz Árpád fordította.
NYÚLSZÍV John Updike-nak olyasmi sikerült, ami a modern világirodalomban csak nagyon keveseknek. Mert az gyakorta előfordul ugyan, hogy valaki egy regénye sikerén felbuzdulva úgy érzi, maradt még valami az "anyagban" és sietve hozzábiggyeszti a folytatást, majd a folytatás folytatását, ám az efféle szériák színvonala általában meredeken lefelé tart - az amerikai író "Nyúl könyvei" azonban a szabályt erősítő, ritka kivételek közé tartoznak. Ebben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy Updike olyan főhőst teremtett, akinek tulajdonságai közel állhatnak a szívéhez, erényeit becsülte, s hibái sem lehettek tőle teljesen idegenek, olyan múltat és környezetet adományozott neki, amelyet maga is alaposan ismert, így aztán amikor Nyúl (azaz Harry C. Angstrom) életének egy-egy újabb szakaszát elképzelte és megformálta, az olyan vállalkozást ígérhetett, mintha önmaga egyik lehetséges sorsváltozatával vetett volna számot. A Nyúlszív minden bizonnyal a tetralógiává terebélyesedő "Nyúl könyvek" záró darabja, hiszen a főhőstől a halál küszöbén veszünk búcsút, de a korábbi három regény számos epizódja, jelenetsora visszatér benne az emlékezés szintjén. E mostani könyv elején úgy látszik, mintha Nyúl helyzete nem sokat változott volna az előző életszakasz krónikájából, a Nyúlhájból megismert állapotokhoz képest: anyagi kondíciói - ha lehet - még kedvezőbbek, mert anyósa halála után felesége lett a japán gépkocsikat árusító, jó forgalmú, kisvárosi autószalon teljes jogú tulajdonosa, ám ők ketten megunták a sürgés-forgást az üzletben, s az ügyvezetést harmincas éveiben járó fiúkra, Nelsonra hagyták, maguk pedig vásároltak egy nyaralót Floridában, hogy ott a téli évszakot is melegben-napsütésben tölthessék. Ide, a "floridai paradicsomba" várják néhány napos látogatásra a fiúkat és családját a cselekmény kezdetén, akik meg is érkeznek, ám Nyúl a rövid együttlét alatt egyre több aggasztó tünetet lát Nelson neurotikus viselkedésében. Tárgyát még meg nem lelt szorongás, kibeszéletlen belső feszültségek, egy balszerencsés tengeri vitorlázás idősebbik unokájával, Judy-val: ezek az első infarktus közvetlen kiváltó okai. Vissza kell térniük "ősi szállásukra", a közép-amerikai kisvárosba, ahol a kórházban szívkatéterezésnek, alapos műtétnek vetik alá, s ebben a furcsa, halál közeli állapotban a főhős egyszerre lesz nagyon bölcs és már-már gyermekien gyámoltalan. Hamar rájön fia különös viselkedésének okára, arra, hogy Nelson a kábítószer rabja lett, majd fokozatosan kiderül az is: a szenvedélybeteg fiatal férfi már a közös vagyonhoz is hozzányúlt. Minden tekintélyét, még betegsége "presztízsét" is latba veti, hogy Nelson önként elvonókúrára menjen, ám amikor ez bekövetkezik, az első éjszakát éppen a menyénél kell töltenie, ahol a fiatalasszony kétségbeesett lelkiállapota, s az ő kórház utáni, deprimált kedélye váratlanul az életigenlés, a szexus fellobbantását hozza. Az éjszakának természetesen nem lesz folytatása, csakhogy Nelson gyógyultan tér vissza, még némi kenetességet is szed magára, s a megváltozott közegben asszonya töredelmesen elmondja neki az esetet. Ettől a fordulattól kezdődik Nyúl "futása", amiben bűnbánat és dac keveredik, s ami pszichológiailag finoman rímel az első regény utolsó harmadára (Nyúlcipő), a főhős akkori menekülésére. Egyedül autózik Floridába, s ott rettegi-várja a telefonhívást vagy felesége megérkezését, közben pedig hajdani sikerei terepén, kosárlabdapályákon kunsztozik - itt éri a második infarktus, amelyből, úgy látszik, nem fog fölépülni. Emlékezetes, a maga hanyatlástörténetében is felemelő hatású regény, kitűnően megformált mellékszereplőkkel. Teljes mélységében azok élvezhetik igazán, akik a korábbi köteteket is ismerik, de azért bátran ajánlható mindenkinek, mert önállóan is érvényesülő, szuggesztív alkotás.
A KENTAUR
Egy középiskolai tanár utolsó három napjának
története 1947-ben, Pennsylvania egyik kisvárosában - ez lehetne a rövid
összefoglalása Updike világhírű, 1963-ban írt regényének. De Caldwell három
napjában úgy összesűrűsödik életének valamennyi kudarca, fájdalma, létének
csődje, hogy végül szinte felszabadulásként, nem is öngyilkosság, inkább puszta
véletlen következtében kapja meg az élettől való felmentést, a halált, úgy,
ahogy kettős énjének másik része, a mitológiai Kheiron, a kentaur az istenektől
megkapta. Caldwell, az ember, természettanár, akire nyomasztó súllyal nehezednek
a megélhetés problémái, diákjainak kegyetlen csínyei, iskolaigazgatójának
hatalmaskodása, s a 15 éves kamasz fia iránt érzett felelősség. Súlyos betegnek
érzi magát: rákra gyanakszik, orvoshoz megy, s közben mindenhol újabb és újabb
megpróbáltatások érik. Szorongásainak valamiféle megoldása lehetne az élettől
való felszabadulás, a gyógyíthatatlan betegség. Azonban nem beteg, életét úgy
kell folytatnia, ahogyan eddig. Caldwell-Kheiron figurája fiának első személyű
elbeszéléseiből is kibontakozik, aki rendkívül éles szemmel, szeretettel és
féltéssel figyeli apját e három napban. Az apa és fiú történetének hátterében
mindig meglévő mitológiai párhuzam emberi történetüket szinte kozmikussá,
végtelenné teszi, s ez, valamint Updike stílusának sajátos költői ereje a
regényt - a modern világirodalom kiemelkedő alkotásává avatja.
SZEGÉNYHÁZI VÁSÁR A kisregény a menhelyi öregek világába visz, akik minden évben egyszer bazárt rendeznek maguk készítette apróságokból. Az író aprólékos gonddal dolgozza ki sok öreg figurájának alakját, felvillantva az öregség közös börtönén belül a sorsok és jellemek különbözőségét. A szánalom vagy a humánus buzgóság nem segít az öregek világának elszigeteltségén, ők a múltban élnek (Hook, a volt tanító egyre a 19. századi politikán bölcselkedik), a jelennel nincs kapcsolatuk, ezért becsülték az öreg, részeges, semmirekellő régi gondnokot, s ezért gyűlölik a lelkes és lelkiismeretes újat, Connert. A regénynek külső cselekménye alig van, Updike elsősorban a lélekrajzra és az atmoszférára épít, akárcsak A farm című másik kisregényében. Szinte hihetetlen, hogy a regény megírásakor az alig huszonhat éves író ennyire mélyen ismerte és megértette nemcsak tulajdon kortársait, hanem nagyszülei nemzedékét is. Updike a Szegényházi vásárral a világirodalom öregekről írott legszebb könyveinek egyikét adta az olvasók kezébe.
A FARM Updike-nak eddig a legsikerültebb regénye A farm. A szülőkhöz látogatóba érkező házaspár felizzó konfliktusának finom rajza. Nem egészen két nap alatt az elhanyagolt farm öreg épületében múlt, jelen és jövő, öregkor, férfikor és gyermekkor, érett és hanyatló asszonyiság csap össze. Kibékíthetetlenül. Vagy - mint a Szegényházi vásárban - oly módon, hogy azt csak a halál oldhatja fel véglegesen. Ezt a történetet az elbeszélő szemével látjuk: Joey a harmincas éveiben járó üzletember elviszi újdonsült második feleségét, Peggyt és annak kisfiát, Robertet látogatóba édesanyja farmjára. A farm gazos, elvadult, használhatatlan, de anyja görcsösen ragaszkodik hozzá. A beteg, magányos öregasszonyban hallatlan hisztérikus energia van, a hétvégi látogatás csupa érzelmi hullámzás, sértődésekkel, vitákkal, veszekedésekkel és engesztelődésekkel, s közben mozaikokban feltárul Joey két házasságának valamint apja és anyja házasságának története. A lírai hangvételű kötet a modern irodalomban kevésbé jártas olvasóknak is tartalmas kikapcsolódást kínál. |
