A latinos kultúrájú, igényes értelmiségnevelő Markó utcai Berzsenyi Dániel Gimnázium, és kitűnő tanári karában elsősorban a nagy lélekformáló pedagógus, Vajthó László megfelelő indítóerőt adott ahhoz, hogy a költő korán megtalálja a maga megfelelő útjának kezdetét. Vas István már az önképzőkörben költőnek és a költészet szakemberének bizonyult. Egyaránt vonzotta az antik kultúra formafegyelme és a világdivatja csúcsain járó avantgárd kísérletek iskolán kívülről érkezett szelleme. Ezekben az ifjú években harcosan modern, sőt modernista költő újonc volt. De eljutott Arany János alapos ismeretéhez és magába fogadásához. 1926ban a Dokumentum munkatársa volt, majd 1928ban érettségi után beiratkozott a bécsi Kereskedelmi Intézetbe, hogy kenyeret adó gyakorlati tudnivalókat tanuljon. Megismerkedett későbbi első feleségével, Nagy Etel mozdulatművésszel. Hazajövetelétől kezdve meghatározta a kettősség, könyveléshez és számvitelhez értő, használható szakember különböző nagyvállalatoknál, és egyre elmélyültebb költői kifejezője a kor eszméinek, nem utolsósorban a háború felé tartó évtized szorongásainak. Előbb Kassák köréhez tartozik és ott már elismert fiatal költőnek számít, amikor a modernség és hagyomány kettős alapozottsága átvonzza a Nyugat köréhez. 1933ban verseit kezdte közölni a Nyugat, később a Válasz is. Mindössze 28 éves, amikor már harmadik verseskönyve, a Menekülő múzsa (1938) megjelent. A háború előestéjén már az egész hazai irodalmi világban tudomásul vett költő, a Nyugat harmadik nemzedékének jelentékeny alakja. 

A következő kötet csak közel egy évtized után, 1947-ben jelenhet meg. E két dátum közt szenvedések, bánatok, megaláztatások, megpróbáltatások zúdulnak rá és a világra. Lelket-testet boldogító szerelme, első felesége, Eti (Kassák Lajos nevelt lánya) fiatalon meghal. Bár élete nagy részét betölti áhítatos katolikus vallásossága, származása folytán a fasiszta zsidótörvények szerint zsidónak számít. Ezért elveszti állását. A háború folyamán több ízben is munkaszolgálatra hívják be. Világéletében gyönge testalkatú volt, rendkívül nehezen viseli a fizikai munkát, még nehezebben a megalázó bánásmódot. Több ízben is öngyilkossági kísérlettel akar megszabadulni az elviselhetetlennek bizonyult élettől. De minden esetben megmentik, és amikor testileg eléggé felépül, újra behívják. És közben mégse hallgat el benne a költő. Bár egyelőre sehol se jelenhet meg, nem csak a szenvedésnek és a lélek szorongásának lírikusa lesz, hanem költői tanúságot is tesz a háborús világról és szinte dokumentumszerű költői megörökítője Budapest ostromának. Gondos formatökélybe menekül a rémületek elől. A háború után valóban új élet következik a számára. Egy ideig úgy érezheti, hogy ezt várta. 1947-ben a Kettős örvény című gazdag, sokszínű kötettel az élő magyar költészet első sorában foglalhatja el a helyét. Egy rövid ideig az új rend közhivatalnoka, itt is könyvelési-számviteli beosztása van, mint azelőtt a magánvállalatoknál, de közhivatali, magas rangot jelentő címe van: miniszteri számvevőségi főtanácsos. Öngúnyoló hangon emlegeti ezt a költőt aligha sejtető, felettébb hivatalos címet. 

Hamarosan azonban inkább könyvkiadóknál lesz lektor-szerkesztő. Amikor harmadszor nősül, végre megtalálja a végérvényes feleséget, a nagyszerű festőasszonyt, Szántó Piroskát, az életét jóban-rosszban mindvégig kiegészítő élettársat. Jönnek az elismerések is, előbb a még létező Baumgarten - díj, azután a már létező József Attila-díj, majd a nagy kirándulás: ösztöndíj egy hosszú itáliai utazásra. Innét hazaérkezve következik a kitáruló nagyvilág színpompás látványa és látomása, a Római pillanat. És a jó nyomába lép a rossz. Következnek az ötvenes évek. Az oly lelkesen várt kommunista jövő helyett elkövetkezik a sivár kommunista jelen: a sztálini minta magyar változata. A párt merőben mást vár el a költőtől, mint amit a költő várt a párttól. Az Írószövetség történetének egyik legkülönösebb eseménye volt, amikor egy pártszervezeti taggyűlésen Vas István arra kérte az elvtársakat, hogy zárják ki őt a pártból, mert lelkileg nem alkalmas arra, hogy megértse, mi is folyik a történelemben. Igazi drámai nagy pillanat volt. Még azok sem szidalmazták, akik nem kedvelték túlzottnak tartott kulturáltságát, de azok sem merték rokonszenvüket nyilvánítani, akik tisztelték és szerették. Némán szavaztak a kizárás mellett, amit ő megköszönt és nagy csendben ment ki a terem ajtaján. Némileg szerencséje volt: állását nem vesztette el, és fordíthatott, amennyit bírt. Tehát megélhetett, ám 1956-ig, saját műve nem jelenhetett meg. De azután jöttek megint József Attila-díjak, és 1985-ben a Kossuth-díj is. Megint új korszak következett. Távol maradt minden politikától, de az irodalmi élet egyik fő tekintélye volt most már mindvégig. Elkezdte és kötetről kötetre folytatta önéletrajz-regényét, amely szépprózánk történetében csaknem olyan jelentőségű, mint ettől kezdve szakadatlanul gazdagodó költészete. Emellett életrajzának és életművének fontos vonulata a tanulmányok és kritikák láncolata. Mindezek mellett azonban azt is tudatban kell tartani, hogy leggazdagabb műfordítóink közé tartozik. Verses tolmácsolásainak gyűjteményes kötete, a Hét tenger éneke korok és égtájak legkülönbözőbb nyelvű és jellegű költőinek kaleidoszkópja.