|
A furfangos menyasszony
részlet
FENISA
Nincs szükségem hazugságra.
Van tanúnk rá, hogy anyámat
Nőül veszed nemsokára.
LUCINDO
Félrevezettél! Gyalázat!
FENISA
Szószegő te vagy, s a gyáva!
Én csak felhívom figyelmed,
Hogy atyádhoz megyek nőül,
Mert anyám a jegyesed lett!
LUCINDO
Mit? Az ember belebődül!
Ördögien kieszelted!
Hát már arra sem emlékszel,
Hogy te szerettél előbb meg?
És apámat nem elégszer
Küldted rám, hogy idejöjjek,
Mert sóvárgó vágyban égsz el?
Csak terveink érdekében
Színleltük, hogy őt megkérem!
Mit fecsegsz most róla hát?
FENISA
Azt, hogy férjem lesz apád,
S mi sem változtat e tényen.
Hogyha anyám neked nem kell,
Bár rá nagyobb tisztelettel
Nézhetsz, mint Stefániára,
Menj, s keress, mert bizonyára
Jobb nő az, kit mástól csensz el.
Megjegyzem, keres a férje.
LUCINDO
Értelek már! Jellemző e
Pár szó a féltékenységre!
Téged ez a költött s dőre
Név bánt, célját félreértve!
Szolgám játszotta egy éjjel
Stefánia szerepét,
Én kértem, hogy öltözzék fel
Nőnek, de most már elég!
Jöjj s ne késlekedj a bérrel.
Hogyha íly nevű nőt láttam,
Szakadjon le rám az ég,
Szűkölködjem napvilágban,
Szálljak sírba élve még,
S nélküled bolyongjon árnyam.
Hidd el végre, hogy ez hóbort,
Stefánia Hernando volt,
S fátyol takarta az arcát.
FENISA
Ismerlek! Mindez ravaszság,
S volt eszed, hogy jól kimódold!
Későn jöttél s arra kérlek,
Őrizd meg a tekintélyed,
Mint atyámhoz illik ez;
Mert ki anyám férje lesz,
Azt atyámként becsülném meg.
A szerelem különféle hatásai
Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtra sápadt,
merész, halott és új életre támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
és tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy a pokol visz égi útra,
létünket egy csalódásba temetni:
ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.
Nemes Nagy Ágnes fordítása
A kertész kutyája
Nem hasonlítom magam a legjobbak egyikéhez sem,
de el sem ítélem magam;
jót mondok arról, ami jó,
s elrejtem, ami rossz.
Ostobák közt mindig hallgatok,
keveset szólok a bölcsek között.
Bolondnak tűnök tulajdon ügyeimben,
s megfontoltnak abban, amit semmibe se veszek.
A szeretet tanított arra, hogy írjak,
és néha sírjak is;
nincs vagyonom, mert nem keresem,
nem is szolgálok senkit, hogy hazudnom ne kelljen.
Noha tudatlan vagyok,
a bölcsek között mégis
meg tudom különböztetni az ostobát
akár száz lépésről is.
"Rendkívül nehéz szerep ez, egyike talán a
legnehezebbeknek. (...) Egy szeszélyes grófkisasszonyról van benne szó, aki
nemcsak szeszélyes - tudja isten, milyen. (...) Hideg természet? Nem, csak
elcsavarodott természet. Az kell neki, ami a másé, s amije van, az már nem kell,
s az ilyen pervertált kívánkozásoknak persze mindenféle mélyen rejlő okai
vannak. S az ilyen lány viselkedése az eszelősségig menően különös. (...)
Láttunk már ilyet nem egyet, csak az ember már nem tudja, hol. Szeszélyes,
eszelősen az, s ennek valamely magától értetődő törvénye mutatkozik meg benne.
Kacér, s amellett hideg, majdnem frigid jellegű, férfigyűlölő, s amellett
fantáziájában a férfinépségtől megbabonázott. Ravasz, s amellett gyerekes,
vagyis hát, majdnem a gyerekek ravaszságával élő."
(Füst Milán, Magyar Nemzet, 1959. február 22.)
"Nagyon aktuális a darab, hiszen ma nagyon sok nő van vezető beosztásban, és
mostanság bizony fordított a helyzet: nem a titkárnőjébe szerelmes a főnök, mint
ahogy az általában lenni szokott, hanem a főnöknő szerelmes valamelyik
beosztottjába. S ezt bizony titkolni kell, főleg, ha 'szexuális zaklatásról'
beszélünk. Diana pedig szexuálisan zaklatja Teodorót, aki ennek nem tud
ellenállni, és ő maga is 'visszazaklat'".
(Szabó G. László interjúja Eszenyi Enikővel, Premier, 2005/9.)
"Szerelmi viszonyok, katonai kalandok és perek szövik át egész életét, amely
százszorosan verődik vissza a munkáiban, mintha olyan teremben állana, amelynek
padlója, mennyezete és összes falai tükörből valók."
(Hevesi Sándor)
|
