|
a SZÉL
A végtelen vad réteken
Novembert trombitál a szél,
A végtelen vad réteken
Zúg-búg a szél
Garaboncásan útra kél
És mindig új haragba fúj,
Zúg-zúg a szél,
A vad novemberi szél.
A kutakon viharra vár
A vaslakat s a csiga, zár
Csikordul,
Az utakon viharra vár
A vaslakat s a csiga, zár
Zordul
Azt mondja, hogy halál.
A szél a vízen nyargalász,
Levél röpül nyomába száz.
A vad novemberi szél,
A szél haragja szétszed
Minden picinyke fészket,
Vasvesszővel dörömböl,
Agg lavinát tépáz, szilaj örömből,
Üvölt a tél,
Süvölt a szél,
A vad novemberi szél.
A nyomorult kis kalyibák
Megfoltozott ablakja sír,
Röpül a rossz újságpapír
A szél mivel most galibál
- A vad novemberi szél! -
És mit se tudva az időről
A vén malom csak jár le-fel,
Villanva kattog, kelepel,
A bús malom most szelet őröl,
A lisztje most a szél, a szél,
A szél,
A vad novemberi szél.
A régi pajta nyöszörög,
A vén templomtorony mögött
Recsegnek régi cölöpök,
Sóhajt a gátor, a sikátor
A bátor
Szél vad zajától,
A vad novemberi szél zajától.
A temetőn a sírkeresztek,
Holtak kinyúló karjai
Lehullanak, a fejfa reszket,
A szél, a szél csavarja ki.
A vad novemberi szél,
A szél,
Halljátok, hogy sziszeg a szél,
Boszorkány lakta út a cél,
Fagyot fütyöl, dühvel tele
Remegjetek, tarol a szél,
A félelem és jaj szele.
Láttátok éjjel őt, ki oly vad,
Letépte az égről a holdat,
Remegtek rozoga faluk,
A megriadt nép nem aludt,
Csak vakogott az avaron,
Mint a barom.
A végtelen vad réteken
Bömböl a szél,
A vad novemberi szél.
KERESZTÉNY HALÁL
Keresztényi halál, légy százszor áldva!
Szomorú gyászod nekünk kincset ér,
el nem múló álom te, szívek álma,
bús büszkeségünk, mennyei kenyér.
Tiéd a hódolat és a dicsőség,
komor halál, mely pihenésre hí,
sötét oltárod felpirosló gőzét
a sápadó égboltra keveri.
Túl az időn, örökre rendületlen,
bús sír! Halál! Fekete szerelem!
A végzetet tartod sovány kezedben
s fényt gyújtasz a kialvó szemeken.
Dicsőség néked! Bármikor ad Isten!
Szomorú vagy, mint az est szomorú
és aratásod minden tiszta szívben
egy fekete liliom-koszorú.
Te vágya szüzeknek, szelíd papoknak,
égig ható zengő hozsanna-szó,
ha jössz, imák zengnek, gyertyák lobognak,
ó, szent halál! Te életet adó!
A jámbor és igaz nem fél te tőled,
mert néki ott fönn nyílik az öröm:
s hullámai a vágtató időnek
eltűnnek a dalmahodó ködön.
Kosztolányi Dezső fordításai
ÜLJ MELLÉM S NYÚJTSD KEZED
Ülj mellém s nyújtsd kezed a kályha
felé, hogy míg lángja gyűrűz,
lássam, finom ujjaidon
hogy lobog át a
régi tűz.
Nézd, nézd, a láng! Ne vedd
ne vedd le róla a szemed,
mely fénytől soha meg se rebben:
tekinteted még nyíltabb, szebb varázs,
mikor a meg-megvillanó parázs
lelked mélyéig üt és felragyog szemedben.
Ó, örömünk mily szép és ifjú még,
ha üt az óra és zendít arany zenét,
s én hozzád simulok, és lassan simogatlak,
és a láz lassan kivirágzik,
s mert egyikünk se tudja hűteni,
jó csókomat biztosan vezeti
kezedtől szemedig s a szemtől le a szádig.
Szeretlek, csábító, fénylő gyönyörűségem,
hívogató húsod édes szédületében,
amely körülfog és örömébe fogad már!
Ilyenkor szebb a szád s karod drágább nekem
és hívó kebled is, ahol fáradt fejem
az őrült perc után, melyet csókodban adtál,
elhelyezkedik a szíveden és pihen.
Mert legtöbb most vagy, így, a testi óra multán,
mikor szereteted anyásabban borul rám,
s lecsöndesíti a tüzek vad kezeit,
s amikor, a szilaj vágy tűnését kisérve,
már hallom: a nyugodt boldogság közelít,
oly nesztelen-puhán, hogy szinte csönd a lépte.
Szabó Lőrinc fordítása
MÍG KÜSZÖBÜNKRE KÜNN
Míg küszöbünkre künn a sűrű hó szitálja
gyémántos gyöngyeit,
a szomszédos szobán bolyongó lépteid
zenélnek meg-megállva.
A tükröt elhúzod - szárnyát behajtva tán -
az ablakmélyedéstől,
s a hosszú kulcscsomó szekrényed ajtaján
hintázva leng le és föl.
Hallom, amint íme, fölszítod a tüzet,
élesztgeted parazsát,
s a hallgatag falak körül elrendezed
a székek hallgatását.
Letörlöd a magas, karcsúlábú kosár
szélén a porszemecskét,
s gyűrűdhöz érve most megkoccan egy pohár
és cseng s tovább remeg még.
S ma este boldogabb öröm, mint bármikor,
hogy gyöngéden jelen vagy;
közel vagy, érzem és - nem látlak bár sehol -
hallom: mindig velem vagy.
Szegzárdy-Csengery József fordítása
|
