Verne Gyula műveiről
|
DUNAI HAJÓS A múlt század hetvenes éveiben játszódó regény bevezetőjében a poroszországi Sigmaringen városka ünnepségére kalauzol. Itt gyűlnek össze a különböző duna völgyi nemzetiségekhez tartozó horgászok, hogy meghallgassák versenyük eredményhirdetését, amely egy csapásra ismertté teszi a magyar horgász nevet. Innen, a Duna forrásvidékéről indul útjára a híres mesterhorgász, Borus Demeter, hogy új rekordot állítson fel. Terve: lehajózik a folyamon egészen a Fekete tengerig - a több mint hétszáz mérföldes úton kizárólag a horgászszerencsében bízva. Indulásával egy időben azonban a Duna partvidékének nyugalmát rablók garázdálkodása zavarja meg. Ez a magyarázata annak, hogy a főhős - ugyancsak gyanúba kerülvén - hívatlan útitársat kap egy magyar nyomozótiszt személyében. Ki valójában Borus Demeter? A képzelet gazdag, hasznos földrajzi információval is bővelkedő, érdekfeszítő olvasmány erre a kérdésre is választ ad.
NÉMO KAPITÁNY
"Ki ne emlékeznék rá, hogy az 1866.
esztendőt különös esemény, egy érthetetlen, rejtélyes természeti tünemény tette
nevezetessé. Az utóbbi időben ugyanis hol egyik, hol másik hajó egy 'óriási
valami'-vel találkozott a nyílt tengeren: egy hosszú, orsó alakú jelenséggel."
A rejtelmes sziget
"Odafönn a magasban léggömböt pörgetett
egy szélörvény csúcsa, dobálta, mint valami labdát... Ennek a léggömbnek az alsó
nyúlványán gondola himbálódzott, benne öt utas; alig látták egymást az óceán
felszínétől egészen hozzájuk fölcsapó, szétporlott vízcseppekkel kevert, sűrű
párázatok közt."
A KÉT KIP TESTVÉR
Vernének ez a kései műve kaland regénybe oltott
krimi, s persze múlt századian és "vernegyulásan" tanulságos
történet is: a testvéri szeretet és az igazság diadalának dicsérete. A távoli,
egzotikus helyszíneken pergő cselekmény rémdrámára emlékeztető eseménysora egy
új-zélandi kikötői kocsmában indul, ahol Flig Balt fedélzetmester és Vin Mod
kormányos sűrű poháremelgetések között aljas tervet főznek ki a James Cook nevű
vitorlás megszerzésére, melynek első lépéseként a derék Gibson kapitányt kéne
eltenni láb alól. A lebujban mulatozó söpredék között nem soká kell keresgélniük
vállalkozó szellemű és kalózkodásra hajló társak után, s már csak az alkalmat
lesik az újdonsült cimborák a zendülés kitöréséhez. Az alkalmat azonban
késlelteti egy hajótörés két életben maradottjának - a címszereplőknek - a
megmentése a talpig becsületes holland testvérpár jelenléte ugyanis rontja az
összeesküvés esélyeit a Csendes-óceánon hajózó James Cookon. Az idegfeszítő
várakozás után a tasmániai Port-Praslinban mégis végrehajtják gaztettüket az
összeesküvés vezetői: a két testvér elveszettnek hitt tőrével meggyilkolják a
kapitányt, majd a fegyvert Kip Károly és Péter poggyászába csempészik, ahol a
nyomozó hatóság rá is bukkan, s mint cáfolhatatlan bűnjelet használja föl a
tárgyaláson, ahol a testvéreket életfogytig tartó kényszermunkára ítélik. Innét
kezdődik a történetben a testvéri összetartozás és az igazság mindenkori fényre
kerülésének apoteózisa. A rettenetes körülmények és a nem kevésbé elrettentő
rabtársak között híven őrzik a hollandok egymás hitét és becsületét, s a
megpróbáltatások ellenére sem adják föl a reményt, hogy kiderül az
ártatlanságuk. Verne egy, a korban divatozó természettudományi tévhittel oldja
meg a csaknem rosszul végződő történet tragikumát. A századvégen Amerikában
elterjedt hiedelem szerint a halott szemének recehártyája fényképezőgépként őrzi
az élet utolsó pillanatában látott képet. Amikor a kapitányról készült utolsó
fényképet barátja és üzlettársa, Hawkis úr kinagyítja, döbbenten fedezi fel a
halott nyitott szemében a valódi gyilkosok képmását. |