A magyar felvilágosodás korának írója, a jakobinus mozgalom tagja. Kistisztviselő árvája, aki továbbtanulása érdekében 14 éves korától papnövendék lett. 1777-ben kilépett s egy évig jogot hallgatott. Nem bírván azonban anyagiakkal, belépett a pálos rendbe, s így végezte el a teológiát és a bölcsészetet. Jozefinista felfogású pesti hitszónok, majd rendje eltörlése után tábori káplán, 1788-tól a Magyar Múzeum munkatársa. 1793-ban világias életmódja s felvilágosult, egyházellenes írásai miatt, főleg Millot könyvének magyarra fordításáért zárdafogságban tartották Nagyszombatban. Onnét kiszabadulva Pesten a Martinovics-mozgalomhoz csatlakozott.  

A francia forradalmi indulót, a Marseillaise-t elsőként fordította le. Őt is elfogták, halálra ítélték, majd ezt az uralkodó bizonytalan ideig tartó börtönre változtatta. Kilenc év múlva a jakobinus mozgalom elítéltjei közül utolsónak szabadult. Szabadulása után a nádor bizalmas környezetében kapott nyelvtanítói állást. A nádor és arisztokrata környezete befolyásolta gondolkodását, több kérdésben közeledett a nemesi körök felfogásához. Sokoldalú író volt, esztéta, számos polgárias szemléletű verses elbeszélést írt. Herder Ideenjét magyarra fordította. Nyelvtudományi kérdések -, a helyesírás, a nyelvhasonulás, a nyelvjárások problémái is foglalkoztatták. A helyesírás alapkérdéseiben vele és híveivel, az ún. jottistákkal éles harcot folytatott a szóelemző módszert követő Révai Miklós. Zenével is foglalkozott. Német dalokra írt magyar szöveget és maga is komponált dalokat németes stílusban, egyes dalaiban azonban verbunkos és népzenei elemek is felfedezhetők. Kezdeményezése nyomán indult meg a magyar műdalirodalom. Zenei értekezéseket is írt. Irodalmi polémiáktól, majd betegeskedéstől keserített élte végső éveit elvonultságban töltötte a budai várhegy keleti oldalán fekvő csinos házacskájában, ahol 1822. december 15-én meghalt. Legtöbbet idézett műve Az igazi bölcs című epigramma, melyhez zenét is szerzett.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár