József Attila-díjas (1950, 1955, 1965), Kossuth-díjas (1978). Apja szappanfőző volt. A polgári iskola elvégzése után a vésnök mesterséget tanulta ki, a Geduldiger cégnél dolgozott (1932-1938). 1934-től jelentek meg versei (Népszava, Nyugat, Szép Szó, Pesti Napló, Magyar Csillag, Munka, Válasz), 1937-től közéleti cikkei, szociográfiai riportjai. Első verseskötete, a Végy oltalmadba 1935-ben jelent meg.   

Első regénye, a Felszabadultál (1937) elnyerte a Pantheon könyvkiadó Mikszáth-díját. 1942-től munkaszolgálatos, koncentrációs táborok (Mauthausen, Günskirchen) foglya. 1945. augusztusában tért haza. 1950-ben feleségül vette Dlabola Margitot. 1945-1951-ben a Népszava munkatársa, a kulturális rovat vezetője, majd az Írószövetség titkára (1955, 1956). Az Irodalmi Újság 1956. szeptemberi számának betiltása után lemondott tisztségéről. 1948-tól folyamatosan jelentkezett kötetekkel, hangjátékokkal, színdarabokkal, filmekkel, tévéjátékokkal: Az elveszett fátyol (hangjáték, 1948), A titkárnő (színmű, 1955), Különös ismertetőjel (film, 1955). Angi Vera c. regényéből világsikert aratott film készült (1978), Statisztika c. hangjátékát világszerte sugározták (1964), Távolsági történet c. tévéjátéka (1969) elnyerte a Monte Carlo-i filmfesztivál legjobb forgatókönyv díját, az Arany Nimfát.   

A magyar novellahagyomány mesteri folytatója. Ember és árnyék (válogatás, 1975), Árvai bolyongásai (válogatás, 1987), Angi Vera és a többiek c. novellagyűjteményével elindult összes műveit tartalmazó életmű-sorozata (Magvető, 1979). A Magyar Televízió portréfilmet készített róla (1981, 1986). Levelezése és műveinek bibliográfiái összeállítása a Petőfi Irodalmi Múzeumba került.