VÉSZI ENDRE műveiből

 MÁRCIUS

Hideg folyók megmosdattak,
erdők fái megtöröltek,
karos szelek megforgattak,
megáldottak a szegények,
hegyeken mezítláb másztam,
nyurga esőkben megáztam,
hideg földeken aludtam,
sipkám holdra akasztottam.

Éles kövek borotváltak,
lomha békák kiabáltak,
fára, lombra rügyet varrtam,
mezőt fűvel betakartam,
megfürdöttem jó szagokban,
tücsköt dalra tanítottam,
a madaraknak jeleztem,
hogy jöhetnek, - megérkeztem.

 ÜNNEPRONTÓ

Szegény vagy, mert ez a sorsod,
igyunk - mondod - még egy korsót.

Dolgozol és nincsen ára,
leheveredsz a szalmára.

Énekelsz? majd átkozódol.
Élni mersz? majd meghúzódol.

Verset költhetsz, elhallgatják.
Élsz vagy meghalsz? nem kutatják.

Jársz a hegyen? lezuhanhatsz.
Vízben úszol? megfulladhatsz.

Jársz az úton? eltévedhetsz.
Nyájat őrzöl? elszéledhet.

Fúrsz és faragsz, vésel, ásol,
sorsod vasként kalapácsol.

A reggel nem reggel néked,
tested uj robotra ébred.

Este rázuhansz az ágyra,
bütykös, kemény szalmazsákra.

Korán meghalsz, ez a sorsod,
igyunk - mondod - még egy korsót!

 Angi Vera

"Most neki kell felállnia, válaszolnia kell, elismerni néhány apró hibát, pontatlanságot. Az arcok elernyednek, ez már nem probléma, két mondattal túllehet rajta. De ezek nem tudják, hogy a koronatanú hallgat és figyel. Ezek nem tudják, ami itt folyik, nem más, mint ördögi próbatétel."

Vészi Endre elbeszélése 1948-ban, a fordulat évében játszódik. Angi Vera fiatal, tanulatlan árva lány. Segédápolónőként dolgozik, de hamarosan távoznia kell az otthont pótló közösségből. Vera ugyanis felszólal a pártgyűlésen, és tapasztalatlanságából következő őszinteséggel, a kórházban észlelt visszásságokról beszél. Bátorságáért a kerületi pártbizottság felkarolja, és politikai továbbképzésre küldi. A pártiskolán, ahová az ország különböző vidékeiről jöttek hallgatók, Vera a régi pártmunkás, Traján Anna barátságát keresi. Anna merev elvei miatt szembekerül a többi fiatallal, akik a kissé nyers, de lendületes és őszinte Muskát Mária pártjára állnak. Vera beleszeret a szemináriumot vezető tanárba, a családos André Istvánba, aki viszonozza érzelmeit.

 Tűréshatár

"Kora reggel Veszelovits Anna lecsúszott az ágyról; a fiú csöndesen, összegörbedten aludt. Visszanézett rá egy gyengéd, összefoglaló pillantással. Valami jó, egyenletes hőáramlás járta át a testét. Ott állt csípőig érő hajával, apró szikrákkal ebben a hajtömegben, minden sejtjében az éjszakára emlékezve."

A kötetbe foglalt négy kisregény hőseit is számadásra, tetteiknek és körülményeiknek számbavételére: szembenézésre kényszeríti az író. S juttatja el őket a tűrés végpontjáig, miként ezt a könyv összefoglaló címe is jelzi. Irén belehal abba, hogy már nincs rá szükségük a fiataloknak. A "
mindig másoknak, mások örömére" tevékenykedő asszonyt, "dolgainak rendezetlensége tartotta életben" (Varrógép holdfényben). Gold Lajos szétzilált élete roncsain belső energiáinak hiányát próbálja képzelgéseiben, álmaiban feloldani. Özvegy Stáhl Vilmosnéban "a világ hal meg", amikor megtudja, hogy megszűnik albérlő-gyűjteménye (A hosszú előszoba). A szép haját tragikus értelmetlenül feláldozó Veszelovits Annából mintha ereje is kifutott volna. Elvitte "a kis strici" (Nyitott ház). Sorska majdnem gyilkossá lesz, amikor felismeri élete nagy lehetőségének szertefoszlását (A tranzitutas). A mesterien biztos cselekményvezetés, az epikus fordulatosság, kitűnő elbeszélőkészség remekei e kisregények. Emlékezetes olvasmányélményeink.