Új fejezetet nyitott mind témái, mind formái tekintetében a kínai kommunista vezetőről, Mao Ce-tungról készített, a korai 70-es évekből való portréjával. Művének kézzel festett részleteit hangsúlyozta, az ecsetvonás fontosabbá válik, mint a sokszorosító technika, ugyanis szitanyomatait részben olajfestéssel dolgozta át, és így a gépies hatás csökkent. De témáját a mindenható pártvezető hivatalos fotójából merítette, amely minden kínai lakás falán ott díszelgett. Tanulmányai nemcsak színben különböznek egymástól, hanem kompozícióban és a részletek kiválasztásában is. A világosabb színezés hatására a fej néha kiugrik a színes háttérből, és a színek kontrasztja valamiféle dicsfényt hoz létre. A művész szemszögéből a karizmatikus politikus egy sorba kívánkozik a sztárokkal, a szupersztárokkal és a mega sztárokkal. Portréjának megfestéséhez elegendőnek bizonyult Warhol számára Mao népszerűsége a nyugati világban, hiszen szenvedélyt gerjesztett Amerika és Európa ifjú tüntetőiben, és nemcsak portréját kapta fel a kereskedelem, hanem híres, kicsiny vörös könyvét is, amelyet milliós példányszámokban dobtak piacra. Nem Mao történelmi jelentősége keltette fel Warhol érdeklődését, hanem a nyugati kapitalista társadalomban való fogadtatása. Mao egy bizonyos életszemlélet szocio - pszichológiai szimbólumává lett, akárcsak Mick Jagger, a Rolling Stones vezérénekese más vonatkozásban.