Wass Albert, a 20. század egyik legnagyobb magyar írója, akinek minden sora tanítás az emberiességről, tisztességről, a lélekről és az értékekről. Erdélyi főnemesi családban született 1908. január 8.-án a Kolozsvár közelében fekvő Válaszúton, gróf czegei Wass Endre és Bánffy Ilona gyermekeként. A kolozsvári Református Kollégiumban 1926-ban érettségizett, majd, a Magyaróvári, később a Debreceni Gazdasági Akadémián szerzett agrár- és erdőmérnöki diplomát. A Bukarestben eltöltött katonaidő után Hochenheimi Egyetemen és Franciaországban (a Sorbonne-on) fejleszti tovább erdészeti és kertészeti ismereteit. A tanulmányai befejeztével hazatért a családi birtokra, és ott mintagazdaságot rendezett be. A megmaradt birtokokon - a birtokok nagy részét a román államhatalom elvette - úgy gazdálkodott, hogy a család gyarapodásán túl megteremtődjön a lehetőség az erdélyi magyar kultúra támogatására is. Ekkoriban már sikeres és ismert író, verseket, regényeket írt.

 Az író igen magas, misztikus szintre emeli gondolatvilágában Erdélyt és az erdélyi szellemiséget. Mert Erdély számára nem csak földrajzi egység. Ebben a szóban nála benne van mindaz, ami igaz, jó és tisztességes. Nem véletlen - tartja -, hogy a vallásszabadság is elsőként Erdély lelkéből fakadt. Nem lehetett véletlen, hogy a válságos időkben a magyar szellemiség utolsó mentsvára volt Erdély. Meglátása szerint az erdélyi ember, legyen az magyar, szász vagy román, nem téveszti össze a kultúrát a civilizációval, a valóságot a látszattal, a hazafiságot az elfoglaltsággal, az igazat a hamissal, a jót a rosszal. Wass Albert első verseskötete 1927-ben jelent meg, de igazi feltűnést 1934-ben megjelent első regényével, a Farkasveremmel keltett. Ezután folyamatosan jelentek meg regényei, és 1940-ben, Baumgarten-díjat kapott. Munkásságát számos további kitüntetéssel is elismerték: 1942-ben Klebelsberg-díjat, 1944-ben pedig Zrínyi irodalmi díjat nyert. 1938-ban tagja lett az Erdélyi Helikonnak, 1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaságnak és a Kisfaludy Társaságnak, végül pedig 1944-ben a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába választotta. 1943. márciusában az Ellenzék című lap főszerkesztője lett, majd amikor e minőségében nem volt hajlandó együttműködni a Gestapo embereivel, és megjelenésükkor egyszerűen kisétált a szerkesztőségből, csak úgy úszta meg a felelősségre vonást, hogy apja régi barátja, Veress Lajos tábornok az ukrán frontra "menekítette". Veress egyik vezetője volt a titkos náciellenes mozgalomnak, Horthy Miklós kormányzó parancsára létesített kapcsolatot a szövetséges erőkkel, megpróbálván alkut kötni velük, felajánlva a németek elleni harcot, ha garantálják azt, hogy nem a szovjetek, hanem az angolok és az amerikaiak fognak bevonulni Magyarországra. Veress tábornokot és szárnysegédjét, Wass Albertet 1944 szeptemberében végül letartóztatták a németek. Az írót néhány nap múltán szabadon engedték, azonnal visszament a frontra harcolni. A harcokban szerzett érdemeiért I. és II. osztályú vaskereszttel tüntették ki, a háború legvégéig folyamatosan harcolt az előrenyomuló orosz és román csapatok ellen. 1945 húsvétján végül alakulatával együtt Sopronnál hagyta el az országot. Soha többé nem térhetett vissza szülőföldjére, Erdélybe. A román népbíróság halálra ítélte. Wass Albert időközben Németországba került, ahol erdőmérnökként alkalmazták, majd, amikor éjjeliőr volt, éjszakákon át írta regényeit, köztük egyik legismertebb művét, az Adjátok vissza a hegyeimet! Az 1951-es esztendő már Amerikában találta, ahol előbb egy farmon dolgozott, majd egy katonai akadémián algebrát tanított, 1957-től nyugdíjazásáig (1970) pedig a Floridai Egyetemen tanított történelmet, európai irodalmat, valamint német és francia nyelvet. Néhány évig a Szabad Európa Rádió munkatársa is volt. Lakóhelyéül - mivel végtelen szeretete és vágyódása az erdő után változatlan maradt - a négyszázhuszonötezer holdnyi lakatlan erdőségben, az Okala National Forest területén található Astor-villát választotta, melyben egészen haláláig élt. Saját elmondása és közvetlen környezetének vallomása szerint még a hetvenes években is több merényletet kíséreltek meg ellene a Securitate ügynökei. Wass Albert 1996-ban magyar állampolgárságért folyamodott, kérelmét azonban elutasították. 1998. február 17-én floridai otthonában önkezével véget vetett életének. Halála után végre hazatérhetett, a marosvécsi kastély kápolnájában, egykori házigazdája, Kemény János sírjának közelében temették el.