|
A hangszerek családjába azok az instrumentumok tartoznak, amelyek hangforrása elektromos váltakozó feszültség (rezgés). A hangszerek aszerint csoportosíthatók, hogy a váltakozó feszültség mechanikus elemek (húrok, nyelvek, villák, fémlapok stb.) rezgésének átalakítása révén (rezgéskeltés mechanikus úton történik, és a keltett hangot elektromos úton felerősítik), illetve elektronikus úton (generátorok révén) jön létre. Az előbbi csoportba tartozó hangszereket elektromechanikus, az utóbbiba tartozókat elektronikus hangszereknek nevezik. (kiskép - szintetizátor ma)
Az első elektromechanikus hangszer a Thaddeus Cahill által 1897-ben kifejlesztett TELEHARMONIUM volt. A hangszer egyszerű használhatóságát akadályozta a héttonnás tömeg és a tehervagonnyi méret. A nagyjából 18 méter hosszú berendezésben Edison-dinamók képezték, és telefonzsinóron juttatták el a hangokat a hallgatósághoz. HAMMOND ORGONA - billentyűzettel ellátott hangszer, az elektronikus hangszer "őse" - még "elektromechanikus" úton állította elő az alaphangot. Nevét feltalálója, Laurens Hammond után kapta. A két manuálos, (az orgonákhoz hasonlóan) pedálsorral is ellátott hangszer egyes hangjai úgy jönnek létre, hogy különbözőképpen fogazott peremű tárcsák forognak mágnesre húzott tekercsek (elektromágnesek) mellett. A tárcsa forgása az elektromágnesben váltakozófeszültséget idéz elő, amelynek meghatározott frekvenciája van. E frekvencia a tárcsa fogazatának sűrűségétől és a forgás sebességétől függ. Az így létrejött jelet különböző áramkörökön vezetik át míg eljut az erősítőbe, illetve a hangszóróba. A Hammond orgonán többféle hangszín (regiszter) előállítása lehetséges. MELLOTRON - egy elektromechanikus és polifonikus (többszólamú) billentyűs hangszer, melyet az 1960-as évek elején az angliai Birminghamban fejlesztettek ki. Az amerikai Harry Chamberlin által készített chamberlin ötletét fejlesztette tovább, amely eredetileg az első hangminta lejátszó billentyűs hangszer volt a világon. A hangszer lelke az egymás mellé felsorakoztatott mágnesszalagokból álló hangtár volt, amelynek minden egyes szalagja körülbelül 8 másodpercnyi játékidővel rendelkezett. Egyes billentyűihez rendelt lejátszófejek tették lehetővé az előre felvett hangminták lejátszását, megszólaltatását. A korai mellotron MKI és MKII modellek két külön, egymás mellé elhelyezett billentyűsorral rendelkeztek. A jobb oldali billentyűsor 18 "szólóhangszert" tudott megszólaltatni (például vonósok, fúvósok). A bal oldali billentyűsor pedig előre rögzített, különböző stílusú ritmusokat játszott. A későbbi, egyszerűsített modellek hangtára csak 3 választható hangzást tartalmazott, ezek vonósok, cselló és egy nyolctagú kórus. Az egyes szalagok az adott billentyűhöz tartozó magasságon rögzített hangot tartalmaztak. A kevés beépített hangzásért cserébe szalagjait egy kivehető keretben helyezték el, ami a hangtár gyors cseréjét tette lehetővé. 1965-ben a brit múlti-hangszeres rock zenész Graham Bond használt elsőként a mellotront stúdiófelvételen. A Beatles volt a következő. A mellotron elterjedéséért a rock zenében a legtöbbet Mike Pinder a The Moody Blues billentyűse tette, aki 1967 és 1972 között rendszeresen használta a hangszert az együttes lemezein. Az 1970-es években a progresszív rock csapatok meghatározó eleme volt a mellotron a Hammond orgonával együtt. A mellotront használó zenészek közül az egyik legismertebb John Paul Jones, a Led Zeppelin basszusgitárosa, aki az 1970-es években minden koncerten megszólaltatta. RHODES - széles körben elterjedt és sok zenei stílusban, jellemzően a funky és a 60-as évek rockzenéjében használt jellegzetes hangszínű elektromos zongora, melynek fejlesztése Harold Rhodes nevéhez fűződik. ELEKTRONIKUS HANGSZEREK
Elvi működése - Különböző oszcillátorokkal állatják elő a megfelelő hullámformájú hangokat. Ezeket megfelelő szűrő áramkörökkel juttatják az erősítőre, ahonnan a hangszórókra kerül. A ma használt elektronikus hangszerek javarészt billentyűzettel ellátott olyan instrumentumok, amelyek elektronikus úton szintetizált hangszínek mellett akusztikus hangszerek tárolt hangmintáinak megszólaltatására is alkalmasak (elektronikus orgona). A technika sokirányú fejlődése révén a hangszínek tárolt hangminták alkalmazásával történő keverése, gazdagítása már az elektronikus úton erősített, illetve elektromechanikus hangszerek számára is lehetséges. Az első praktikus elektronikus hangszernek a THEREMIN tekinthető, melyet professzor Leon Theremin fejlesztett ki 1919 és 20 körül. Másik korai ilyen hangszer volt az ONDES MARTENOT, melyet Olivier Messiaen használt előszeretettel a Turangalila Szimfóniában. Ez a hangszer népszerű volt még olyan, elsősorban francia komponistáknál, mint Andre Jolivet. Az első elektronikus zenei stúdiót Robert Beyer és Herbert Fritz alapította Kölnben (1951).
AETHEROPHON - két nagyfrekvenciájú generátorból álló hangszer, hangkeltési mechanizmusa alapján az elektronikus instrumentumok közé sorolható, annak egyik legelső formája - L. Theremin orosz fizikus találmánya. A két generátort egy rádióhoz hasonlító, dobozszerű szekrénybe építik, amelynek jobb vagy bal felső részéből egy függőleges rúdantenna áll ki. Az ellentétes oldalon egy vízszintesen elhelyezett huzalkengyel található. A készülék bekapcsolásával a rúdantenna körül alacsony energiájú, meghatározott frekvenciájú elektromágneses hullámok keletkeznek. Ha a játékos a kezével az antennához közelít, megváltoztatja az elektromágneses mező tulajdonságait, és így a váltakozó áram frekvenciája is más lesz. Minél közelebb viszi a játékos a kezét az antennához, annál magasabb lesz a hang. A hangszeren dinamikai változtatások is lehetségesek, mégpedig úgy, hogy a játékos a másik kezével a hangszer oldalán található huzalkengyel körül kialakult elektromágneses teret modifikálja. SZINTETIZÁTOR - hangok mesterséges előállítására alkalmas elektronikus zenei eszköz. Az első szintetizátornak nevezhető mesterséges hangkeltő eszközt az amerikai rádiótársaság (RCA) princetoni laboratóriumának szakemberei, Harry Olson és Hebert Belar készítették el az ötvenes években. A hangforrás vákuumcsöves oszcillátor volt, amelyet egy egyedi tervezésű vezérlőegység hajtott meg, a hangjegyek és egyéb paraméterek rögzítésére pedig papírtekercset alkalmaztak, amely a zeneszerző számára összetett paraméterek lejegyzését tette lehetővé. Ezáltal a létrehozott hangokhoz burkológörbét, szűrőket, modulátorokat és rezonátorokat is lehetett illeszteni. A kész hangot egy lemezvágó rögzítette azonnal, amely párhuzamosan 6 darab 3 perc hosszúságú hangsáv tárolására volt elegendő. Ezt később egy sokkal rugalmasabb szalagos felvevőegység váltotta fel. A sávok újbóli felhasználásával összességében így 216 hangsávot lehetett rögzíteni. A technológia a hatvanas évekig mérete és bonyolultsága folytán csak egy szűk réteg számára volt elérhető, a hangok programozása is bonyolult, ezért inkább számítástechnikai feladat volt, mint zenei. Az első, nagy tömegek számára is elérhető szintetizátor létrehozásához vezető első lépést 1961-ben Robert Moog tette meg, amikor egy egészen eredeti elektronikus hangszer, az orosz Léon Theremin által 1919-ben megalkotott TEREMIN sorozatgyártásába kezdett. Ez tranzisztoros formánsszintézist alkalmazott. Az 1970-es években a nagy rendszerek helyett egyre inkább szempont lett a hordozhatóság, így megszületett a MINIMOOG, mely előre definiált beállításokat tartalmazott. A szintetizátor rendszeresebb használata könnyűzenei együttesek által a hetvenes évek legvégére lett jellemző. Filmzenészek is előszeretettel használták/használják. A magyar könnyűzenében az Omega együttes használt először szintetizátort. Általában két fő részből állnak, ezek egyike maga a hangkeltő rész (agy), illetve a kezelőszervek (billentyűzet, hajlító kerék/kar, potméterek és egyéb vezérlőeszközök). Ár és helytakarékosság szempontjából léteznek keyboard nélküli hangmodulok is, ezek általában rack-ládába szerelhetők, főleg stúdió felhasználásra készültek. Fő alkotóelemeik az oszcillátorok, szűrők, erősítő áramkörök és burkológörbe generátorok. A kezdeti analóg szintetizátorok feszültséggel vezérelt oszcillátorral működtek, a mai szintetizátorok vezérlését jelentősen megkönnyíti a MIDI vezérlés használata (aszinkron soros vonali digitális kommunikációs protokoll). A digitális jelfeldolgozás és a számítástechnika fejlődésével teret nyertek az ún. szoftver szintetizátorok is, melyek vagy dedikált hardveregység (általában DSP chip) vezérlőprogramjaként, vagy pedig szoftver alkalmazásként (plugin kiegészítőként) készülnek.
|
