Boldog pillanatok

Körülvesznek az emlékek,
ha kis falumba hazatérek,
míg a tájat vágyón nézem,
gyermekkorom megidézem.

Ó, hogy hiányzott termőföldje,
fű-illatú mező zöldje,
tűlevelű valósága,
juhterelő pusztasága,

csacska csermely-csobogása,
ménesének dobogása,
életkedve lobogása,
harkályai kopogása.

Széjjelnézve pihentetem
simogató tekintetem.
Újra régi gyerek vagyok.
Ó, mily boldog pillanatok!

Ilyenkor a lelkem szárnyal,
kifeszített, büszke szárnnyal
felsüvít a magas égbe
s felolvad a messzeségbe.