Én már csak...

Én már csak ilyen vagyok,
nem fognak a téli fagyok,
nyár nap-tűz meg nem éget,
kedvelem a derültséget.

Vígan telik minden napom,
mosolygok csak gondjaimon.
Homlokom, ha mutat redőt,
kikacagom a nehéz időt.

Kedvem meg nem töri semmi,
élni, élni, élni és nevetni.
S ha majd értem jő a halál,
az is jókedvemben talál.