AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Visszavárlak

Most messze vagy, de Rólad szól az álom,
Eszembe jutsz még hűvös éjszakákon,
S nem múlik így a sápadt érzelem.
Túl szép volt - megfogtad fáradt kezem,
Hozzád bújtam, s csókban feszülve kértem,
Legyél enyém már minden egyes éjen!
S hogy el ne múljon még a pillanat,
Szívembe karcolt egy szűz alkonyat.
Akartalak, s Te bennem égve féltél,
Mert rossz időkben, bús napokban éltél,
És azt gondoltad, én is csak játszom veled.
Nem hitted el, hogy szívem otthagyom neked.

Lesz még idő, mikor szemedbe nézve,
Remegve, bágyadtan, vágyat remélve
Kimondhatom, hogy mindez újra kell nekem?
A bánat és a könny, a féltő félelem,
A részegség, a józan bódulat,
A tűz, mi ég, ha látom arcodat,
A szó, mit ejt a csóktól nedves ajkad,
A látomás, mi árnyként táncol rajtad,
Mindaz, mi csak Te vagy, amit csak én tudok,
Még visszavárlak, vagy hozzád elindulok,
Azért, hogy egyszer végre már egyek legyünk.
Valódi álom volt, mi megtörtént velünk...

2004. november 8., Vác

< >