AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Bemutatkozás

A nevem Fricz Brigitta. 1984. június 21-én születtem, Vácott. Jelenleg is itt élek, szeretem ezt a várost. "Foglalkozásomat" tekintve egyetemista vagyok: egy pesti egyetemen tanulok magyart és kommunikációt. Kedvenc virágom a napraforgó, színem pedig a piros. Nem tartozom a született optimista emberek közé, viszont úgy hiszem, lelki alkatom és borús világlátásom segít alkotni. Szerintem ugyanis a fájdalom, a boldogtalanság, a csalódás, a hiányérzet megélése sokszor ihletadó lehet. Az irodalom iránti vonzódásom már korán megmutatkozott: 11 éves voltam, amikor megalkottam első, igen zsenge versemet. Később novellákat és naplóregényeket is írtam, ám a líra mindig is közelebb állt a szívemhez. Nagyon sok verset költöttem már az évek során, természetesen ezek közül a legtöbb csak szárnypróbálgatás volt. Verseket persze nem csupán írni szeretek, hanem olvasni is. A magyar irodalom nagyjai közül például Radnóti Miklós, Tóth Árpád, József Attila vagy Petőfi Sándor költészetét kedvelem a legjobban, de úgy gondolom, rengeteg nagyon értékes és szép, valódi mondanivalót, mélyről jövő érzelmeket közvetítő mű született már mind a világirodalomban, mind a magyar irodalomban, melyek igazi gyöngyszemek - olyan alkotások, olyan életművek, melyeknek az üzenete lehetőség szerint minél több emberhez kell, hogy eljusson! Kétségtelen, hogy ez a kijelentés nem csupán a lírai művekre vonatkozik, hanem az epikai és drámai irományokra is. Ami azt illeti, szabadidőmben a költeményeken kívül sokszor olvasok regényeket is, a kortársak közül például Paulo Coelho könyveit bújom a legszívesebben. A drámák közül pedig Shakespeare munkáit szeretem a legjobban. Színházba is szeretek járni, szerintem fontos impressziók érik az embert egy-egy színházi előadás közben. És végül felmerülhet a kérdés: vajon miért írok jómagam is? Egyrészt, én az önkifejezésnek ezt a formáját választottam, mert ehhez éreztem kellő indíttatást, belső ösztönzést; másrészt, szeretném megosztani másokkal is az érzéseimet, gondolataimat. Hisz, bár egyéni élményeim alapján írom a verseimet, mégis egyetemes érzésekről szólnak a soraim: olyan helyzetekről, amik a legtöbb ember életében ugyanúgy megtörténtek vagy meg fognak történni, ahogy az én életemben; emberi kapcsolatokról, félelmekről, vágyakról - és valóban semmi máshoz nem fogható érzés, amikor valaki elolvassa a művemet, és a visszajelzéseiből tudom, hogy eljutott hozzá az üzenetem. Úgy érzem, ettől ő is több lehet, és én is az leszek...

A netkötet ajánlott felbontása: 1024x768
Kisebb felbontásnál a versek széteshetnek és élvezhetetlenné válnak.