AJÁNLÁSELŐSZÓTARTALOMÖNÉLETRAJZIMPRESSZUM

Feriae

Kék szirmot bont illúzióm, s a látszat
Eremből fon virágcsokrot Neked,
Álmom kolonca rajtad megreked,
S bennünk letűnt reményt ma újra láttat...

Míg szédült fák szétdőlten ringatóznak
Szemednek tengerében, indulok
Lelkedtől messze, és az otthonok
Üres bölcsői lesznek mind a szónak.

Ha visszatérek, rád már nem lelek,
Suttoghatsz is, vagy rám kiálthat ajkad:
Csak tetszhalott alakban értelek!
Hogy semmivé váljak: te ezt akartad...

Nézz rám: arcomra ég a gyötrelem,
Helyettem légy vidám az ünnepen...!

2005. május 7., Vác

< >