A hópelyhekbe zárt kívánságok
Hull a hó, hulla hó nagy pelyhekben
Be jó lenne, ha elrejtőzne benne a lelkem
Mindenhová vihetné kiáradó szeretetem
Mivel megajándékozott termtő Istenem.
Minden hópehelyben egy kívánság rejtezik
Csendben meglapulva még csak ábrándozik
Aztán összeállnak csillogó hóembert alkotva
Még a jeges hideg téli szél is megsimogatja
A rávetülő napfénytől megnyílnak csatornái
S kiáltják hangosan, mit hordoznak vágyai :
A szeretetláng csupán az egyetlen fegyverünk
Békét, békét , békét küldjél nekünk Istenünk.
Hirtelen nagy durranás, mit tátongó kráter kisér
És csend, és csend ,majd füsttel lesz teli a légtér
A remény eloszlik, a gyász mindent beborít
A hó már nem csillog, csak némán tovább hullik
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: