Te hallod a természet hangját?   Van egy padom, Azon szoktam elhallgattatni minden bajom. Elteszem egy dobozba a világ zaját, És elkezdem hallgatni a természet

Elhiszed hogy Te is gyémánt vagy?   Elhiszed hogy Te is gyémánt vagy? Valakinek maga a világ vagy? Hogy igenis vannak értékeid? Ismerd fel és

Magányosan áll, nincs szüksége társra, Vagy csak elhagyta őt szíve választottja. Szél fújja szelíd, könnyű ágait, Méltósággal viseli fájdalmait. Látszik, hogy megtépázta az élet, Lombkoronáját

Napok óta egy gondolat Kínozza, mardossa, alakítja napjaimat. Kicsi lélek, ki az életedet Egy perc alatt leélted. Tapasztalni jöttél a világra, De most a szivárványságot

Ha nem lenne hibám, Mondd, mire tanítana a világ? Mi figyelmeztetne arra, Hogy a jó út nem erre megy, hanem a másik irányba. Minden hibát

A hervadó embereket nem locsolják meg egyetlen kedves szóval sem. A virágokat bezzeg mindennap, legalább vízzel. Elmennek melletted, mint a bezárt templom mellett, Feléd sem

A legnehezebb nyelvet beszélik, Itt, hol a Kárpát-medence gyémántja fénylik. Két folyó vágja ketté, De egy nemzet teszi eggyé. A magyar földet nemcsak ételei teszik

Kérdésem lenne hozzád! Eljön valaha a megbocsátás? Feloldozod majd a lelked? Engedsz a békének teret? Meddig kínzod magad? Tudod, hogy ő sem ezt akarja. El

Egy szép tavaszi napon, Egy gyönyörű rózsa sarjadzott. Bimbója szebben ragyogott a napnál, Mindenki a csodájára járt. Szebb virágot tán senki nem látott, Aki tehette,

Hegyek ölelő lábainál, Hol egy kis patak csordogál, Megbújik a béke és a boldogság, Távol a civilizáció és az emberi mogorvaság. Áll egy ház, Megtöltve

Meg kellett keresselek, Annyira hiányzol, hogy meggebedek. Útra kellett kelljek, Információt kellett gyűjtsek. Meg kellett tudnom mindent rólad, Azt is, amit már tudtam. Meg kellett

Váratlanul felfordult világom, Megszűnt az élet, hiába kiáltok. Nem hall senki sem, egyedül fázom, Kérlek, add rám kabátod. Váratlan események nem léteznek, Csak előre nem

El nem múló fájdalom látszik, A könny áztatta párnámon is. Soha el nem múló hiány, Mit érzek egy ideje már. Lelkem legmélyebb rejtekén, Biztos ott

Lehajtotta és sírásra adta fejét, Életében először egy férfi személy. Bánatában megszakadt szíve, Leesett a virág is, mi kezében pihent. Sötétségbe fordult az ég és

Életem során rengeteg falba ütköztem, Harcoltam és küzdöttem. Megmásztam és leestem, Leporoltam magam és továbbmentem. Már 1 éve egy hatalmas, véget nem érő fal előtt

Titkunk abban rejlik, hogy nem hagyjuk magunk, bármi történik. Egyre erősebben fogjuk egymás kezét, megtanultuk elfogadni a másik nehéz pillanatait is. Sajnos ebben a világban

Tudod, milyen szerencsés vagy?! Ha még édesanyáddal kávézhatsz… Tudod, milyen szerencsés vagy?! Ha még édesapád vállára borulhatsz… A legszerencsésebb vagy, ha nagy szüleid egyike legalább

Rajongok a természetért, Minden szépségéért. Nekem büntetés a négy fal között lenni, És a külvilágot, belülről szemlélni. Én az az ember vagyok, Akit nem kell