Edit Szabó : Tavaszi ujjongás Fák,virágok és a fény, tavasz ujjong és a lét megmutatja szépségét, fogadjuk érkezését! Kora hajnal beköszön, csillag szirmán fényözön, bimbók
A Tükör által homályosan -részlet a Zaklatás című műből Írta: Egyed-Husti Boglárka Október volt, olyan hideg, hogy a gimnázium tanulói télikabátba ültek a padsorok között.
A táska. Írta: Egyed-Husti Boglárka Ültem a szobába, épp a kis póni lovaimmal játszottam, amikor hallottam, hogy veszekednek. Már megint. Csöndbe feláléltam, hogy becsukjam az
Kincses János: Alkony A gondos este a nap végén mégegyszer körülpillant házanépén. Végigsimít a mezőkön, az állatok fülébe altatót dúdol; álmok nagy művésze. Elcsitítja az
Egy Majom A másik Három társa. Verekszenek is. * Két Kicsi Elefánt, Árválkodik. Nagyot… lelőtték! * Egy Fészek Otthona Több fecskének. Még, most jöttek meg!
Az életem útja… (3 soros-zárttükrös) Az életem útja, látom magam előtt, mint egy fehér lefektetett cérna, Ez erre-arra látszik, megyek utána! Hol a labirintus kijárata?
Mér’ mentél, Albionba… Piri? Lehet még reményem egy kicsi? Nem vagy Te… telepes? Ottléted végleges? Mér’ mentél, Albionba… Piri? Gyötrő élethevülésem van! Mit kéne’ tennem,
(Kereszt anaforás) Szerelmünkkel nem gubództunk mi egy éji-ködös álomvilágba, Nekem nem volt jogom… most meg élhetek kicsinyes panaszkodásba. Szerelmünk tele volt a sorskönyvembe részletesen beírt
Félig van a tele, Vagy fele a tele? Pohár lehet-e félig, úgy, hogy közben ez tele? Vagy lehet-e a fele és ezzel közben tele? Netán
Koldus jön erre, csoszogva, az avart szétrúgja, Mi meg úgy marad, abban ottmarad a lábnyoma. Mindezt bentről ablakon át látom az utolsó napsugarakban, Koldus közben
Édes imádottam, Karola, Lehetne nyakába, nyest stóla… Vennék, bíz’ magának, Mutatná lányának. Lennénk boldog család csapata. Szeressen, ne kéresse magát, Jöjjön már hozzám, adja magát.
Hétköznapi pszichológia… Sokak lelkében erősen süt a megszüntethetetlen remény, Hogy hátha a halál a mennybe viszi, de ez biz’ olyan kemény… Sokak lelkében nincsen megbánás,
A Magyar Költészet Napjára írt egyik versem Nemzeti kincsünk “Nyelvében él a nemzet”, — mondta Széchenyi. Irodalmától lesz gazdag, öntudatos, lírája lelkét, szenvedélyét élteti, –
Az életem folyamában, látszik, csak ázott uszadék voltam… ez látszik! Az életem folyama végig csak sodort, boldogságszigetek mellett lassan elsodort! Az életem folyama nem volt
Este hét óra. A napnak még látszódik néhány sugara, én pedig leülök az asztalomhoz, bekapcsolom a kedvenc zenéimet, kinyitom a füzetemet és írok. Még én
(Senrjon csokor) Nem verekedtünk össze! De, Te torkom törni akartad… Erősebb voltam. * Naponta körülbelül Öt-hat alkalommal pofoztál. Bizony számoltam. * Közben meg, tán’ végül
A COVID árnyékában Az előző részek tartalmából: Az élet egyik kezével ad, másikkal elvesz. Nem telt el két hónap Alex halála után, s új, különleges
A felkelő napot nézem, s teát iszok, Majd szellő fúj be, mikor ablakot nyitok. Magához ölelve andalít ő engem, Váratlan látogató tölti el testem. Bár
