Áldemokrácia
Megfosztva vagyok végtagjaimtól
testem fehér lepellel borítva
Mind a négy végtag más színben tettszeleg
vitatkoznak, a küzdelmet ki nyerheti meg
Ha összefognak szivárványt alkothatnak
együtt a testet kalodába zárhatnak
A fejre nem lesz szükségük
ha megtartanák,ez lenne a végük
Gondolkodni, jövőt építeni nem szükséges,
nekik nem mond semmit a test melege
ki kivámcsi: mi az élet lényege
Az időt- mondják-hagyjuk meg a testnek
majd elemészti azt is a halál hidege
Hogy mire való a szív?
a teremtő bajlódjon vele
A lélek örökre éhes maradjon
nem kell már más,
hogy az embertárssal bajlódjon
Az ember lassan nem élő anyag
ha megbukunk,így akkor semmi sem marad.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
Egy válasz
„Mind a négy végtag más színben tettszeleg
vitatkoznak, a küzdelmet ki nyerheti meg
Ha összefognak szivárványt alkothatnak”
Szeretettel: Rita