Egyed-Husti Boglárka
Találkozás az Astorián.
Kérem vigyázzanak az ajtók záródnak, az Astoria megálló következik. Mikor már becsukódott az ajtó este 8 volt és hirtelen valaki még felszál rá, sűrűn elnézést kért az utazóktól, persze a metrót vezető kicsit mérgesen, de végül is felengedte. Rövid nadrág volt rajta és hozzá rövid ujjú felső, olyan közép magas termetű. Hirtelen egy idő után azt vettem észre, hogy engem néz én se tudom róla levenni róla a szemem. Kicsit még tétovázik, hogy megszólítson, de aztán oda jön hozzám.
Elkezdünk beszélgetni, de a metró beér az Astoriára én leszállok ő meg megy tovább. Az utolsó szava az volt, hogy reméli találkozunk még.
Én megyek át a régi mozaik kövekkel kirakott aluljárón fel az esti fények felé. Viszont a találkozás vele és a beszélgetés egész éjjel kísért. Szép szemi, kedves hangja. Nehezen tudok szabadulni tőle. Aztán elalszom.
Másnap reggel a piacon vagyok, épp a sajt kínálatot nézem, amikor teljesen véletlenül ismét egymásba botlunk. Még viccesen meg is jegyzem neki, hogy te követsz engem. Ő meg viccesen válaszol, hogy igen. Kiderült ő is sokat gondolkodott rajtam.
Meghív a közeli teázóba, kellemes kis hely, sokan vannak, beszélgetnek, mi is beszélgetünk. A beszélgetésünk végén azon kapon magam, hogy ismét este lett.
Megkérdezi, hogy haza kísérhet-e? Egy darabig vonakodtam, de végül engedtem neki így együtt megyünk tovább haza a lakásomig.
Jókat nevettünk út közben. Nagyon jó vele együtt lenni, kedves, értékes gondolatokkal, világ megváltó tervekkel. Érdekes a személyisége, a stílusa is tetszik. Kezdek vonzódni hozzá ő is elmondja, hogy én se vagyok neki közömbös. Érzünk egymás iránt valamit, de még mi sem tudjuk pontosan, hogy mi ez.
Mikor a lakásomhoz érünk, nem jön fel, nem tolakodó, egyszerűen csak megöleljük egymást, semmi csók, csak puszi. Még a nevét se tudom, a számát se, de ismét úgy búcsúzunk el, hogy holnap összefutunk az Astoriánál.
Másnap ott vagyok az Astorián 10 órát beszéltünk meg. Nem késik, pontosan ő is ott van. Egy száll vörös rózsát nyújt át felém én kedvesen megköszönöm.
Elindulunk most a város másik irányába egy múzeumba visz, majd ezután egy esti hangversenyre. A hangverseny nagyon szép, tetszik, hogy kevesen vannak. Ott már megfogja a kezem és átöleljük egymást, ismét. Finom parfüm illata megcsapja az orrom.
Gyönyörű szemei, mint a tenger nyugodt és tiszta. Elmerülök ezekbe a szemekbe. Aztán a keze az arcomhoz ér és a hajamat elsimítja és még csókol.
Csókja olyan, mint egy kis áramütés, végig vonul a testemen, apró darabokban boldogság ízét érzem az arcomtól kezdve a lábam ujjáig. A szőrszálaim felállnak, mosolygok és a lelkem is érzem, hogy szárnyal. Ekkor már tudom, hogy szerelmes vagyok.
Viszont még nem mondom neki. Korainak tartom, hiszen alig ismerem. Megbeszéljük, hogy másnap ismét találkozunk az Astoriánál és én alig várom, hogy holnap legyen.
Mikor reggel kimegyek az Astoriához, nincs sehol. Várok. Nem jön. Aztán várok még egy kicsit, de még mindig nem jön. Aztán leülök egy padra és onnan várok tovább. Eltelik még pár óra így, én várok ő nem jön. Mivel még mindig nem cserültünk számot így nincs kit felhívnom és a várakozás is fárasztó egy idő után haza indulok.
A lakásomnál az ajtókban egy száll vörös rózsa virág egy üzenettel, ami nekem szólt tőle. Ne haragudj, most egy ideig nem tudunk találkozni. Köszönöm a tegnap estét csodás volt.
Se név, se telefonszám, de jól esett, hogy legalább írt. Felmegyek a virágot vázába teszem.
5 év múlva ismét a metrón utazom, az Astoria következik és hirtelen furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha nézne valaki és valóban néz, ő az. Alig ismertem meg, láthatólag ő is alig ismert meg, de nagyon örültünk egymásnak. Ismét elmegyünk a közös teázónkba, jót beszélgetünk. Most sokkal jobban néz ki, letisztult, komoly üzletember kinézete van.
Kiderült valóban cégvezető, saját vállalkozása van. Ahogy beszélünk ismét érzem a bizsergést, azt a régi kellemes ízt. Rájövök, hogy még mindig ugyanazt a parfümöt használja meg is jegyzem. Erre ő megcsókol. Ott a kávézóban. Csók váratlanul ér, de viszonzom azt.
Az Astoria épp átalakításon van, új arculati külsőt kap így most ő azt mondja, hogy sétáljuk el az ő lakása felé. Miközben sétálunk egymásba karolunk, jókat nevettünk, kellemes nyár este van. Az utcán egy jazz énekes játszik, pénzt dob be neki a kalapjába és megkér, hogy táncoljak vele. Táncolunk és ismét meg csókol. Majd felmegyek a lakására.
Másnap mosolyogva kelek fel, de ő nincs ott mellettem csak megint egy vörös rózsa hever az ágy szélén. Hozzá megint egy üzenet. Ismét elnézést kér benne, köszöni a csodálatos estét.
Felöltözőm, megiszok egy pohár vizet. Mielőtt elhagynám a lakását még körül nézek, hátha találok egy képet róla, de a lakás szinte teljesen üres. Se kép, se könyv, se bútor.
Kilépek az ajtón és úgy érzem ezt a szakaszt itt le szeretném zárni.
Eltelik megint sok idő és most is az Astoria felé veszem az irányt, mikor leszállok a metróból, az új állomás a fejem fölött tornyosodik. Fákkal, nagy térrel. Elindulok és egy padra leülök. A padon egy könyv van.
Arra leszek figyelmes, hogy a könyvbe pedig egy cetli van az én nevemre kiállítva.
Kinyitom a könyvet és az ő írásai vannak benne nekem ajánlva. Órákig ott ülök a padon és olvasom azokat a sorokat, melyeket ő írt le. Egy lányról és egy találkozásról az Astorián.
Miközben olvasok érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, olyan távol kerülök a valóságtól, hogy az idő szinte rabul ejt.
Fel se fogom a szavak jelentését, csak sodródom az árral. Tóth Árpád versének egyik idézete jut eszembe Múlt és Jövő között. Rájövök, hogy ő volt a múltam egy darabja és a Jövőm is egy darabját is neki köszönhetem.
Mikor elolvasom a könyvet észreveszem az út mellett és már törölném le a könnyeket a szememből és már mennék is felé, amikor felébredek.
Az ébresztő óra reggel 6 kor jelez, lemegyek a lépcsőn, kiviszem a szemetet, elindulok az Astoria felé a munkámba, de előtte a padnál leteszek egy könyvet egy cetlivel.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
