A kisfiú elindult, a hópelyhek pedig örömmel üdvözölték. Az apró kis testben szétáradt a várakozás. A karácsonyi utcákon sok volt a látnivaló. Sült gesztenye illata keveredett az édeskés fahéj illatával. Minden az ünnepről, az ajándékozásról szólt. A fák ragyogtak a téli alkonyatban. A hatalmas Betlehem a születés csodáját éltette. A kisfiú – mint egy mesében – úgy csöppent ebbe a színes világba. Figyelmét felkeltették az árusok színes portékái: díszek, éneklő angyalkák, varázsgömbök. Kipirult arccal, boldogan lépkedett a fénylő forgatagban. Észre sem vette, hogy idegen emberek haladnak el mellette. Talán kicsit meg is lökték, amint őszinte csodálattal ágaskodott egy fabódé előtt. Ekkor döbbent rá, hogy elkeveredett a szüleitől. Szíve hangosan dobogni kezdett. A fények elhalványultak, majd lassan kialudtak a szeméből. Jeges félelem töltötte meg az overállját. Pár perc csupán ebből a rideg magányból elég volt hozzá, hogy még erősebben szeresse azt a két embert, aki a világot jelentette számára. Akkor megtörtént a csoda. Egy angyalt látott kiemelkedni a tömegből, fején az elmaradhatatlan glóriával, tollas szárnyai méltóságteljesen suhogtak a levegőben. Egyenesen a kisfiú felé repült. Mikor az angyal magához szorította, csak akkor ismerte fel az arcát.
Author: Kissné Kustor Franciska
1970-ben születtem Csornán, egy kis faluban nőttem fel. Győrben érettségiztem, eddigi életemet a gyerekekkel való foglalkozás töltötte ki. Két felnőtt gyermekem van, boldog házasságban élek. Gyermekkorom magányát fantáziám és gazdag képzeletem segítségével tettem felejthetetlenné. Elfoglalt szülők helyett a nagymamám minden este felolvasott, innen ered a könyvek szeretete. Kamasz koromban próbálkoztam először versek írásával. Az érzések szavakba öntése segített át a nehézségeken. Majd jöttek a novellák. Csak arról tudok írni, ami megérint, ami foglalkoztat. Küldtem be novellát a http://ahetedik.hu –ra, ahol több művem megjelent. Negyven éves korom körül születtek az első mesék, mára már több kötetre valót írtam. Rájöttem, ez a fajta önkifejezés áll a legközelebb hozzám. Valahol mindig ott él bennem a kislány. Így könnyen belehelyezkedem az ő világukba. Visszajelzést, elismerést tőlük kapok. Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom, eleinte óvodában, már 6 éve iskolában. Rajzórákon sokszor a meséimről rajzolnak a gyerekek. Színdarabokat is írtam, amit nagy örömmel adtak elő. Ez a legnagyobb siker számomra. Pályázatra meséket most küldtem be először. Örülök a lehetőségnek, hogy nyomtatásban is jelenhetnek meg mesék.
