kihajlik.
kalapácsa üllőjén
a függelék, mint lapostetű, oly horpadt…
a recepciós se rest, azt állítja, talán nem is jár az ügyeletes sántáknak mankó.
lehajtott fővel jár, plecsni védésre használja a víziszonyát;
angyali üdvözlet a katonai
barakkoknak.
de finom is volt a prés;
kegyetlensége a rulett-kerékkel szemben
eddig is nyilvánvaló volt.
mi egy csapásra megoldjuk a betűhívők problematikáját;
óvatlan ótvar piedesztálra emelve, éljen csak együtt göcsörtös
szemölcseivel!
vészfékünk nyöszörgő hangjait kéretlenül is megörökíti
a hallózó szeszély.
törtető sarkköri medvék ide, vagy oda,
nem tudjuk, ki hogy van vele,
de mi láttuk leperegni kétértelmű moszatokról a fejeket;
pedig kezdetben oly frissnek tűnt
a monotonitásuk!
mit felelhetnénk erre?
azt, hogy felettébb örülnénk neki, ha agyonhajszolt
dúcaink nem akarnának mindenáron bevonulni a pirotechnikusok zárdájába?…
de finom is volt a körforgó;
benne három táltos nyerített szüntelen,
a világrengető opciók kimaradása miatt.
rengeteg fullánkkal a testében, ott fogalma sincs a kóklerségnek,
miért savanyú készítmény
a túró.
tesztelheti őt a térelemek nosztalgiája, s a dörzsölt hangár,
a természetes harapások okán szabadon döntve arról, hogy a tűzvész közepette mosakodásra
késztetik-e a délibábot,
ettől még a tömőfának nincs semmi szégyenérzete. –
angyali üdvözletű
a belső sávok erőszaktól mentes
fenyőtűje;
egy kis fényezést a korrepetálást vállalóknak, homorítanak
és a temérdek kincs,
amit a sárkánybarlang mélyén
felhalmoztak, megsétáltatja a parkban vérebeinket.
ekkor határsértőink kivetítenek a durva vászonra egy kozmetikai
ábrát, melyen mézeskalácsok üzekednek a horkoló égitestekkel.
már a márka se lényeges, ha tobzódsz
a kényeskedésben;
avagy a kiszáradt nyirokrendszer időnként kihajlik a riksából?
Author: Szakállas Zsolt
1965-ben Miskolcon születtem, Emődön élek és alkotok. Szürrealista költő és absztrakt expresszionista festőművész vagyok. 2010-ben jelent meg első önálló kötetem Fotontej címmel. Írásaimat közölték többek között a miskolci Új Bekezdés antológiái, a Magyar Műhely, a Pannon Tükör, a Tiszatáj és a Rost folyóiratok. Festményeimet önálló kiállításokon mutattam be Budapesten a Magyar Műhely Galériában és az Art 9-Galériában, Miskolcon a Művészetek Házában és Nyíregyházán a Pál Gyula Teremben. Alkotásaim rendszeresen szerepelnek a Miskolci Téli Tárlaton. Az írás és a festés számomra több, mint önkifejezés. Szenvedély, ahol nemcsak a mindennapi dolgoknak van helyük, hanem azoknak is, amelyek mélyen lapulnak a tudatalattinkban. Ide sorolnám az abnormális történéseket is. A lélek készen áll, hogy a legkülönfélébb képzeteinket összegyúrja valami mássá és aki képes megidézni ezt a „másságot”, annak szó szerint csodákban van része. Miért is van erre az eljárásra szükség? Hogy kizökkenjünk a fizikai létből, mely ledarálna minden útjába esőt. Furcsa egybeesések, tévelygések, álom és őrület, leleplezés; ezek a tényezők honosodnak meg a művészetemben.