Fekete sapka.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A padon ül és mosolyog. fekete sapka van a fején. Nagyjából 20 és 30 év közé teszem. Zavar, hogy mosolyog. Olyan furcsa az egész. Ott ül, mintha várna valakire közben mosolyog. Nem értem. én, ha várok valakire és az a valaki rendszeresen késni szokott ideges vagyok és feszült. Ideges mert nem tudom hol van, miért nem veszi fel már megint a telefont. Feszült mert tudom, hogy megint késni fog és azt is tudom, hogy őt ez annyira nem izgatja. Ez meg itt hol nyugodtan ül a fekete sapkájába és mosolyog. Mintha ezzel is idegesíteni akarna. Csak azért se hagyom neki. De aztán érzem, hogy zavar ez a nyugodtság. Hogy ül és mosolyog. A fekete sapka még mindig a fején.
Aztán oda megyek hozzá és ahelyett, hogy megszólítanám ő rám néz és ő szólít meg engem.
„Már vártalak Bogi”.
Hello? Mi van? Honnét tudja ez a nevem?
„Tudom és kész”-vágta rá. Mintha olvasna a gondolataimba.
Érzem, hogy zavar, hogy nem tudom most akkor mi van és érzem, hogy egyre bizarrabb ez az egész.
„Nyugi Bogi”-mondta ő”-„majd mindent megértesz, de még nem most. Még nem jött el a te időd”.
Aztán felül a padról és nekem adja a fekete sapkát és ahogy jött úgy tűnik el.
Nem értem az egészet, hazamegyek és lefürdök. Este felhívom őt is, hogy elmondjam neki, de láthatóan őt ez nem érdekli, illetve hallom, hogy mással van. Rá is kérdezek, hogy zavarom-e. Igennel válaszol. Bontom amilyen gyorsan csak lehet a vonalat és a sapkát bámulom. Eddig azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet, olyan álom szerű volt, de akkor esik le, hogy biztos nem álmodhatom, hiszen a sapka itt van. Nem értem. Az egészet.
Aztán felhúzom a sapkát a fejemre. Olyan volt, mint egy ütés. Láttam mindent. Ahogy ő is mondta megértem majd idővel a dolgokat. Csak látnom kell. Hiszen végig ott volt az orrom előtt csak én csukott szemmel láttam.
Most már nyitott szemmel látok, hiszen a sapka azóta is megvan.
Látom az összes bűnt és hazugságot az életben. A ki nem mondott szavakat. Az elhallgatott gondolatokat.
Hiszen most nálam a sapka és látó lettem.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
