Eső után

Túl korán van még, a bolt sem ébredezik,

fölötte a napellenző nyitva maradt,

könnyű lábú asztalkák előtt víztócsákban tükröződik

az esőáztatta vörös vásznán díszelgő arany felirat.

Bolyhos gombócnyi kutyák tipegnek feléd,

egyikük nyakörve zöld, a másik piros,

a napi rutin sohasem változik. Homályosan dereng,

minden lépés döntés, mi lehetséges, s mi az, ami tilos.

Esernyődre kulcsolt ujjaddal is eleve

része vagy, nem csupán ma tiéd a világ.

Magányos sétádon fejed fölött élénkzöld lomjaikkal

helyetted lélegeznek az esőillatból mélyet a fák.

Ma az időpontot is jól választottad meg,

nem jön szembe ismeretlen, se barátok.

Nem érdekel az sem, ez hasznos vagy csak csalóka kényelem:

nem kell se beszédbe elegyedned velük, se félreállnod.

Ritka magány ez, előre eltervezett,

előtted senki, téged senki sem követ.

Éberséged nincs más, mi fenntartja, csak az útfordulón túl

az esőtől átázott, fényes hátú, csúszós macskakövek.

Félmosoly játszik arcodon, tágul a tér,

ahogy szabadjára engeded önmagad.

Mindenki maradjon még kicsit távol, s ha mégis fontos vagy,

míg saját magadhoz újra visszatérsz, türelemmel várjanak.

Előtted az új nap lassan benépesül,

egyenletes szürke egével nyit új lapot.

Kitisztult fejjel és megkönnyebbült lélekkel szabadon

választott utadon megtett lépteiddel teleírhatod.

Könnyű mozdulattal magad mögé dobod

a tegnapok félig ürített poharát,

ernyődről a rátelepedett esőcseppeket lerázod,

és a lábtörlőn hagyod a tegnapok rád ragadt porát.

Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.