Kérészlét

Sodró Duna mélyén,

hullám bölcsőjében,

indul a kis kérész

fürödni a fényben.

 

Kibukva a vízből,

násztáncára készül.

Fehér szárnyat bontva

táncra perdül végül.

 

Fénysugár vezeti,

mutatja az utat.

A hím kérész árván,

párja után kutat.

 

Magával ragadja

milliónyi társa,

pörögnek,forognak

tündérként a táncra.

 

Haláltáncot járva

hullnak a Dunába,

így borul a folyó

egy napra virágba.

Tóth Ilona
Author: Tóth Ilona

Tóth Ilona vagyok, 1957. január 7-én születtem Bercelen, Nógrád Vármegye egyik legszebb településén. Az élet sokfelé sodort az országban, de húsz év óta újra a szülőfalumban élek, ma már nyugdíjasként. Az irodalom, az olvasás, írás szeretete kisiskolás koromtól elkísért és segített sok élethelyzetben. Hozzám legközelebb mindig a versek világa állt. Ebből adódik, hogy saját gondolataimat is versekben fejezem ki, bár vannak prózai szösszeneteim is. Nagy örömmel tölt el, amikor nem csak a magam, hanem más embertársaim kedvére valót tudok írni.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

    1. Kedves Rita! Nem tévedés,már egy pár éve a Duna vize is olyan minőségű lett,hogy újra vannak benne kérészek. Múlt hét pénteken Verőcén voltam a Dunavirág ünnepen.Két napos rendezvényen emlékeztek meg a rajzásról,ami most már július vége felé elkezdődött. Szeretnék neked gratulálni a megzenésített versekhez,nagyon jó lett.Üdvözlettel Ica

  1. Kedves Ica!

    Nagyon szépen köszönöm az információt. Örülük neki, hogy a Dunában is otthonra leltek a kérészek. Kedves Tőled a gratuláció, de a zene nem az én művem, viszont magam is elégedett voltam vele, mert szinte belelátott a lelkembe a mesterséges intelligencia, olyan szépen adta vissza az érzéseim.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


November egy , vasárnap

Edit Szabó : November egy, vasárnap November egy, Mindenszentek, ma a  temetőbe  nem  mentem, napsütéses, szeles napon a konyhában dolgozgatom. Szűk rokonság, a sógornőm, hiányosan

Teljes bejegyzés »

Kavicsokká zúzott szikla

Mennyit sirattam olyat, amit mára tudom, hogy nem baj, hogy elvesztettem… Beismertem, hogy a lelkemet csak jóval hitegettem. Ami stabilan tart még ma, egy másodperc

Teljes bejegyzés »

Novemberi éj

Novemberi éj A gyertyalángok sorra égnek,a hűvös éjben ring a táj,lecsendesül a tiszta ének,s a szívbe fészkel mind, mi fájt.A sírok felett pára lebben,a fázós

Teljes bejegyzés »

Mérlegen a mindenség

Mérlegen a mindenség A szív csak hús, hideg darab,ha nem fűti a téli nap,de benne lüktet még a gyász,mint pincemélyben a parázs.Ám jött a szerelem

Teljes bejegyzés »

Híd a köd felett

Híd a köd felett   Hideg kövön tiszta lángok, Az esti csendben ég a múlt. A szélben halk imádságok, S közben minden elcsitult.   Megfáradt

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A világítótorony utolsó őre

  Előszó A tenger számtalan titkot őriz. Vannak történetek, amelyeket soha senki nem mesél el, és vannak fények, amelyek nem azért világítanak, hogy utat mutassanak

Teljes bejegyzés »