Akkor
Mikor bekúszik váratlan egy kép,
Hirtelen azt sem tudod, mit lépj.
Éjjel van és fejed felett csillagos ég.
Eszed lelked zavaros álmokat tép.
Mikor mások mondják merre mész.
Te csak nézel és nem érted miért félsz.
Honnan van benned ily kevés remény?
Ki vitte el szemed, mely Tejútra is felért?
Mikor sok az arc, és mindenik felfér.
Lehetsz hős, ki rémmel harcoló merész.
Vagy áldozat, bár jónak jussa a setét.
Önzetlen apafi, majd egy drága emlék
Mikor várod a hajnalt, a tiszta ébredést
Vezérfonal lesz a tudat, mindent elérsz
Hiszen legbelül érzed, ez isteni küldetés
Megmenteni lelked, mely olyan mesés.
Mikor kimondod, nincs még itt a vég!
Feltett kezeid leejtve és lám imára kész.
Szeretni kezded önmagad, angyalod él!
Akkor, de csak akkor, a Nap benned kél.
2025.09.22
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, Szeretem, hogy az érzelmeim képekké válnak, majd szavak formájában megjelennek. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, A versekkel elkezdtem megnyílni, kifelé élni. Köszönöm.
