Lehajtom válladra fejemet, drága istenem
Én vétkes,ki lám, csak embernek születtem.
Es elsorolom neked az összes vétkemet,
Mely vállamat nyomja, mióta születtem.
Megbántam mindet, többször is azóta.
Es mindig is a kegyedet kerestem.
Utamon néha ugyan vak voltam,
De nem vettem le Rólad a szememet.
Küzdöttem sokat,s néha megbotoltam.
Szembenéztem az ördöggel, nem egyszer.
Néha hős, máskor ember maradtam.
Olykor hatalmasakat tévedtem.
De ha belelátsz a lelkembe, mostan,
Tudod, nem szándékosan vétkeztem.
S talán lefejted szívemről a gyomokat,
Hogy ismét szép, patyolattiszta lehessen.
Bár újra kezdhetnék mindent, elölről.
Elkerülve sok bűnt, hibás tetteket.
Hogy válladra hajtva fejem, remegőn
Suttogjam Neked: „Ezúttal, jól tettem…”
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...