Megtörtént eset alapján…
A kamion ajtaja kivágódott, és a két megtermett rakodó elkezdte kihúzni belőle az üres rekeszeket. De ekkor odabent sejtelmesen megmozdult egy árnyék, és riadt, sárga szempár villant a sötétben. A munkások meglepetten hátráltak.
- Jaj, ez mi az ördög!? – kiáltott fel ijedten az ifjabb férfi, és rögtön választ is kapott a kérdésére, mert a ládák közül hirtelen előugrott egy fekete macska. Valószínű, hogy legszebb álmából riaszthatták fel, mert azonnal ki is iszkolt a járműből, mielőtt még elkaphatták volna.
- Tán csak nem rezelsz be egy aranyos kis cicától? – nevetett a társa, bár valójában őt is meglepte a hívatlan vendég.
Már egy évtizede kamionpakolóként dolgozott a kereskedelmi multicég elosztó raktárában, és gyakran látott koszt és káoszt a télen kegyetlenül hideg, nyáron pokolian meleg járműben, de élő utassal eddig még soha nem találkozott.
– Á, dehogy! De mégiscsak egy fekete macska…és akár még bajt is hozhat ránk… -nézett körül aggódva az ifjú legény, mert a kis állat már el is tűnt az udvaron.
- Ne már! Te még mindig hiszel ezekben az ősrégi babonákban? – ámult el az idősebb férfi, majd javasolta, hogy gyorsan induljanak a macska keresésére. Mégse lenne jó, ha ez a kis potyautas beszökne a raktárba, és ott bújna el.
- Gyere ide, kis cica, nem bánt téged a bácsi! – próbálta előcsalogatni kedvesen, de az bizony rá se hederített. Meglapult az egyik díszbokor tövében, és esze ágában se volt kijönni onnan.
- Ennek ugyan kiabálhatsz! Úgysem érti, amit mondasz, hiszen ez egy horvát macska – jegyezte meg a társa, aki csak arra célzott ezzel, hogy a hívatlan vendég, „mint illegális határátlépő” érkezett hozzájuk egy horvát kamionban elrejtőzve. Tehát kicsit sem értheti a magyar nyelvet.
Amíg ők a kis szökevényre vadásztak, bent a csarnokban megkezdődött a délelőttösök tízórai szünete, és egyre többen jöttek ki az udvarra levegőzni, dohányozni, vagy épp csak megnézni, hogy mi ez a nagy felhajtás odakint.
Néhányan rögtön a férfiak segítségére is siettek, és pillanatok alatt legalább tíz munkás vette üldözőbe a fekete kiscicát. A szegény kis pára ijedten szaladgált a lábak között ide-oda. Már-már úgy tűnt, hogy sikerül is kézre keríteni, de ekkor egy hirtelen irányváltással mégiscsak egérutat nyert az egyik üldöző mellett. Majd megunva az esztelen kergetőzést, mint aki jól végezte dolgát, behasalt a jármű alá, amellyel érkezett.
Úgy tűnt, hogy még mindig a kamiont tartotta a legbiztonságosabb helynek, de sajnos, oda már nem tudott visszamenni, így alatta keresett menedéket.
Ezalatt az étkezdében Renáta, a cég legügyesebb címkézője, egykedvűen majszolgatta a tízóraira hozott szendvicsét. Közben neki is feltűnt az udvarról beszűrődő lárma, és az is, hogy mind többen hagyják el a helyiséget. Egy kis idő után aztán a kíváncsisága legyőzte az étvágyát, és a szendvicset otthagyva az asztalon, maga is a többiekkel tartott.
A vékony, szőke asszony egy ideig csak némán szemlélte az eseményeket, majd látva, hogy a férfiak sehogy sem boldogulnak, gyorsan akcióba lépett. Először is keresett egy zárható, de üres kartondobozt, és lyukakat vágott az oldalára és a tetejére is. Aztán odaszólt a két kamionpakolónak:
- A macskát bízzátok csak rám! Ti keressétek meg a horvát sofőrt, és próbáljatok meg szót érteni vele. Jó lenne minél többet megtudni tőle a hívatlan vendégünkről.
Ezután visszaszaladt az étkezőben hagyott zsemléért, majd azzal együtt csendesen a kamionhoz osont. Ott kivette belőle a maradék sonkát, leguggolt, és kedvesen hívni kezdte a megrettent kis állatot.
- Cic, cic! Nézd csak mit adok én neked! Bújj csak elő bátran, ígérem, nem foglak bántani.
Letette a felvágottat, és pár lépést hátrált is. Hogy a kiscica a hívó szót értette-e meg, vagy már annyira éhes volt, hogy még az óvatosságról is elfeledkezett, nem lehet tudni. De az tény, hogy váratlanul előbújt a jármű alól, és mohón falni kezdett.
Miután a sonka kétharmada elfogyott, Reni nesztelenül odalopakodott mellé. Az állat már nem futott el, így először óvatosan megsimogatta, majd gyengéden ölbe vette. Közben folyamatosan beszélt is hozzá, nehogy megriadjon, és ismét elmeneküljön.
De a cicát már teljesen megnyugtatta az asszony duruzsolása és kezének melege, tehát biztonságban érezte magát nála. Még azt is engedelmesen tűrte, hogy a dobozhoz vigye és beletegye.
Közben megérkeztek a rakodók is a hírrel, hogy a sofőrnek fogalma sincs a macska eredetéről, arról pedig pláne nem, hogy egyáltalán, hogyan kerülhetett a kamionba. Tehát, hallani sem akar arról, hogy visszavigye Horvátországba.
- Semmi baj! Majd én gondoskodom róla – örvendezett az asszony, és a dobozt macskástól a saját autójához vitte: – No, gyere, Lucifer! Tudok számodra egy jó kis helyet.
Odahaza Máté már türelmetlenül várta az édesanyját, aki a telefonban valami nagy meglepetést ígért a számára.
A fiú két hónappal ezelőtt a tizedik szülinapjára kapott ajándékba egy aranyos, fekete kiscicát a szüleitől. Lucifer azonban pár hete eltűnt, és Máté azóta is egyfolytában csak miatta bánkódott. A család egy ideig kétségbeesetten kereste is a macskát, de sajnos, eredménytelenül. Pedig még plakátokat is ragasztottak ki a környéken, tisztes jutalmat felajánlva a becsületes megtalálónak, de mindhiába! Már nem is nagyon remélték, hogy valaha is előkerül.
Most azonban annál nagyobb volt a fiú öröme, amikor belenézett az anyjától kapott, telelyuggatott kartondobozba, amelynek alján egy édes, fekete cica szundított békésen.
- Lucika! Hát visszatértél hozzám? – ölelte magához boldogan, mert azt hitte, hogy a hetekkel korábban eltűnt kis jószágot tartja a kezében.
Renáta először el akarta mesélni fiának az igazat a jövevény kalandos útjáról, de aztán mégsem tette. Nem szerette volna a gyerek örömét elrontani azzal, hogy megmondja neki, hogy ez a kis állat valójában nem is az elveszett Lucifer, de még csak nem is egy magyar macska.
Hiszen a lényeg, hogy végül mindannyian jól jártak: Máté is, aki „visszakapta” a házikedvencét, és a kis cica is, akinek ezzel véget is ért viszontagságos utazása.
És természetesen Renáta is, aki újra boldognak láthatta eddig vígasztalhatatlan gyermekét.
- Még szerencse, hogy nem vagyok babonás! –gondolta az asszony, miközben elnézte az új Luciferrel vidáman játszadozó fiút. – Akkor nem biztos, hogy haza mertem volna hozni ezt a kis fekete ördögöt, aki máris belopta magát mindannyiunk szívébe. Reméljük, vele több szerencsénk lesz majd, és nem fog faképnél hagyni bennünket pár nap múlva, mint az elődje.
Pontosan így is történt!
A mi kis potyautasunknak már esze ágában sem volt újra szerencsét próbálni a nagyvilágban. De miért is tette volna? Olyan úri dolga lett itt, mint még azelőtt soha az életben.
Ugyanis ez a kedves, magyar család éppen a cicák legismertebb nemzetközi nyelvén, vagyis a szeretet és a gondoskodás nyelvén győzte meg őt arról, hogy hagyjon fel a kalandozással, és örökre ott maradjon náluk.
Author: Bencze Margit
Nagykanizsán élő nyugdíjas pedagógus vagyok. Negyven évet töltöttem a pályán először tanítóként, majd 1987-től a zalakomári Somssich Antal Általános Iskola tanáraként. Gyermekkorom óta imádok olvasni, mindig is elbűvölt a könyvek világa. Tizenhárom éve kezdtem el írogatni, először csak a magam örömére és szórakoztatására. Elsősorban novellákat, meséket és mesenovellákat írtam eddig. Később írásaimat megosztottam a közeli ismerősökkel, barátokkal is, de még nem éreztem magam késznek arra, hogy a nyilvánosság elé lépjek. Pedig 2015-ben már egy meseíró pályázaton első helyezést értem el "Az erényfa" című mesémmel. Ezután a ’hallgatás évei következtek’, de aztán 2022-ben megmutattam írásaimat egy nagykanizsai író-költő barátomnak, aki látott bennük fantáziát, és a további alkotásra biztatott. Újra kedvet kaptam az íráshoz, és egyre-másra születtek az újabb és újabb történetek. Köszönöm az Irodalmi Rádiónak a lehetőséget, hogy alkotói sorába léphetek, és szívesen veszek részt a továbbiakban is a pályázataikon. Számomra a családomon kívül ez az alkotómunka jelenti a legnagyobb örömet, ezért szeretnék a jövőben minél több időt és energiát az írásnak szentelni. Eddig megjelent írásaim az Irodalmi Rádió antológiáiban: Egy legenda nyomában - avagy a nagykanizsai fejetlen fehér mén patkójának története - /Falvak, városok 2024./ Egy hóvirág három élete - /Mit rejt az üde függöny? 2024./ Anya csak egy van......
