Oktember

Reich Pál

 

 

Oktember

(Részlet a műből. A folytatás egyelőre maradjon a titkom)

 

Történt egyszer nagyon régen,

egy hatalmas erdőszélen,

a hónapok összegyűltek,

nagytanácsra, kőre ültek.

 

Tizenkét pad állt ott kőrbe’,

ősidőkben vésték kőbe,

gránit asztal állt középen,

ősi tölgyek szent tövében.

 

Jeges, deres szakállával,

szél szaggatta kalapjával,

Január volt legöregebb,

ám a hangja nem csöndesebb.

 

Dermesztő volt, ahogy nézett,

éles hangja fület sértett,

tizenegyen néztek csendben,

mozdulatlan, szótlan, rendben.

 

Február a jégolvasztó,

Március a rügyfakasztó,

Április a bimbós, szeles,

Május a virágos, kedves,

Június a kalászt hozó,

Július a tüzes, forró,

Augusztus a kenyérszegő,

Szeptember a bőven termő,

Oktember a magot vető,

November a ködbe rejtő,

December az álomhozó.

 

Sor elején és a végén,

Január ült elnök lévén,

fergeteget kavart hóval,

nem biztatott semmi jóval.

 

„Panaszkodnak ránk a népek,

fiatalok és a vének,

gyakran összekeveredünk,

megbomlott a régi rendünk.

 

Rám azt mondják, gyenge vagyok,

nem oly kemények a fagyok,

kevés jeget s havat hozok,

megvénült már, és csak csoszog.

 

Február túl engedékeny,

jege vékony és törékeny,

néha azt mutatja kemény,

máskor tavaszt súgó remény.

 

Március meg szórakozott,

meleg helyett havat hozott,

langyos szellő, vagy jeges szél,

egyszer tavasz, máskor meg tél.

 

Április tréfás, bolondos,

pattanó rügytől bozontos,

fagyos hajnalokkal köszönt,

kurtítva a termésözönt.

 

Május bőven szirmot szóró,

egyszer hűvös, máskor forró,

néha hideg esővel jár,

leggyakrabban olyan, mint nyár.

 

Június az kalászt érlel,

rimánkodva esőt kérlel,

forró napfény majd eléget,

vihar dúlja mezőséget.

 

Július száraz és tüzes,

gyakran lobbannak fel tüzek,

szelek hátán vihar szárnyal,

mostanában ez jár nyárral.

 

Augusztus is katlanforró,

időnként meg őszre forgó,

vihar jöhet jégveréssel,

új kenyeret ad ő mézzel.

 

Szeptember a gyümölcsontó,

csakhogy néha rendet bontó,

úgy gondolja, hogy ő is nyár,

máskor meg már előrébb jár.

 

Oktember az színesedik,

hajnal néha deresedik,

búzamező magot rejti,

meleg napfény nem felejti.

 

November már köddel takar,

gyakran pedig havat kavar,

feledi, hogy ő még csak ősz,

ám határban nem jár már csősz.

 

 

December az álom hava,

ott kezdődik télnek java,

karácsonyra havat ígér,

néha a sár térdünkig ér.

 

Felhívom a figyelmetek,

hogy ezen túl, figyeljetek,

egymással ne keveredjünk,

és a rendre törekedjünk.

 

Nos ha már így összegyűltünk,

kőpadokra körbeültünk,

döntsük el hát a nagy vitát,

mert ez az ügy égbe kiált.

 

Összeveszett két ősz ember,

Szeptember és az Oktember,

kibékülni nem akarnak,

vitájukkal fel nem hagynak……