Elindultam kora hajnalban a dolgomra. Még a tél sincs itt, mégis a hidegtől rátapadt a kezem a bejárati kapu kilincsére. Zsebre tettem mindkét kezem, majd elindultam a ködös utcán lefelé. Szembejött velem egy hajléktalan, ki már mostanra átnézte a környéken kihelyezett összes kukát. Alulöltözött volt, lábán elnyűtt tornacipő. Ránézésre idomult az időjárás zord körülményeihez, fázás jeleit nem mutatta. Az arcán lévő borvirágok, egyéb piros foltok valószínűleg nem a hideg miatt kerültek oda. Csak rápillantottam és elméláztam, hogy mennyire ellenálló tud lenni egy ilyen ember. Aki kint él. Nem tudhatjuk ki milyen okból került utcára, önhibájából, vagy azon kívül, de tűrőképességük irigylésre méltó. Sokunknak az ősz beálltával, már az első fagyok meghozzák a náthát is. Az orvosi rendelők forgalma megugrik. Mindegy is, csak gondolkodom, úgy, ahogyan szoktam mindenen. Megyek tovább, fázom a hidegben, de mit számít hideg, vagy meleg, csak sietek, hogy le ne késsem járatomat a napi rutin és a kötelesség felé….
Author: Adorjányi Erzsébet
Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.
2 Responses
„Mindegy is, csak gondolkodom, úgy, ahogyan szoktam mindenen.”
Én is így vagyok ezzel. Tetszettek rövid, magvas gondolataid.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen!😊