Menedék
Feledés
Jobb érzés
Ó, én félénk
Kitalál
S kitálal
Megadás
Feladás?
Lehetetlen
Verhetetlen
Szerethető
Megmenthető
Örömteli
Öltözteti
Rímmel
S szívvel
Verseim
Elnyelik
Ma már
A gyászt.
2025.05.18.
,,Szívem cafatjait szedegetem egyik kezemmel a földről, a másikban egy tollat és papírt tartok.” Remélem azokhoz fognak eljutni őszinte műveim, akinek szükségük lesz majd rájuk és segíthet rajtuk. Szebeni Zsófia Erzsébet, 2006. január 15.
Fényeső Pirkadó hajnalon, fluoreszkált a békanyál a tavon. Ugatott a tűzfal. Láztalan éjszaka, hullámok közé esett megmentő akarat. Csillagok, sárgák. Az úti cél ábránd. Kopog
Szobor Esendő forgácsok vésőtől hulltak. Üreges nyomokat nagy óvatosan fúrtak Rönk a tisztáson vihartól volt sújtva. Szobrásznak egy favágó odahúzta. Meglátta benne, mit Isten alkotott.
Festmény Képre ragasztott élet, keretre szabva. Vastag olajfestékréteg megszáradva. Vászonvilágnyi ménes. Ecset az abrakja. Sárga íz a fényben, kedvedet hangolja. Az ecset harmóniát festett. Érző
Napvirág Foszlánya sárga tűznek, illata földnek. Nyugvó világosság hegyek rejtekében. Ébredő élet a rét felett elzúgó méhben. Tükörtócsa a forrásnál, vadak örömére. Napszellő játéka erdő
Eltűnő mező Piros lámpa fejemben, jelezte a bajt. Eltörte a mondatban a tárgyat a rag. Jelzőt vált a vétlen szív, ez óhatatlan. A kérdésre a
Zenekar Alap a basszus, adja a ritmust. Szólózik a gitár, dob a virtus. Nagybőgő húrjáról peng a dallam Kísér a billentyűs, ének száll halkan. Harmonika,
