A Mennyei Birodalom közös otthonunk
hallgasd hát szeretettel legszebb dalunk
a szív dala mindent felülír,
mely oly sok érzést elbír.
Ne állj ellen neki, csak hagyd,
S a csoda szíved legbelső tavába ragad.
Folyóként tested templomában folyik,
megtisztít, meggyógyít,
a sok bú nyíló rózsaként
kibomlik.
Sírj, ha sírnod kell,
írj, ha írnod kell,
fess, táncolj, dalolj, zenélj,
már soha többé ne félj.
Kit szeretsz, öleld át szívből
a jelenben élj,
ne szorongj jövődtől.
Ragadd meg a pillanatot,
ne add oda másnak,
álruhás árnyaidat,
csak dobd az elmúlásnak.
Belső hangod, Lelked hangja
beszél hozzád halkan
maradj csak csendedben,
Őt nem hallod a külső zajban.
Melletted van mindig
mutatja az utat,
ne hallgass senki másra,
csak kényeztesd Önmagad.
Ha jól bánsz majd magaddal
jól is bánnak veled,
megbecsülést vársz el mástól,
mert tudod, ezt érdemled.
Belső világod kivetül,
a teljességben vagy boldog.
Csak dőlj hátra és lazíts
Már tudod, Te magad vagy a bajnok.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt
