pulzus.
figyeld a postaládát;
betelt-e, nyújtózkodik-e királyjogért.
szakjelzője a modorosság kárára él, tehát etikátlan, ha a grammatikát
méhtelepre viszi.
a pukedlizés a hagymahéjnak kedvez;
figyeld a postaládát, mert az úrhatnám
játékokat szponzorál, s a vékony fűszál pengeéle elveszett
a hadisarcban.
levéltetvek mozgolódnak a jobb csuklómban;
ha kedvetek szottyan,
állítsatok a vitézsarokba, hogy a kukoricatömlők kinevethessenek.
a malac a perselyben széttépve
azonos,
s nyolc zenei tétel beleolvad
a csigolyáimba.
figyeljétek a postaládát;
az eszkimó nő térképe agyarakat növeszt a hálaadásra,
s ez kedvez a szakítószilárdságnak.
dadogjunk még egy sort,
hisz elmúlt a csengő hang, ami mulasztásra hívott. –
a korosodó szép cipők, s az angol perje borzasztóak
tudnak lenni,
s egy tigris kiontott vére kell ahhoz, hogy visszatérhessünk a táplálékláncba;
de figyeljétek a postaládát, nyújtózkodik-e még királyjogért.
a malac a perselyben széttépve azonos.
mozgásában mértékletes
penzli várja,
hogy a pezsgésekből óceán legyen;
saját hegemóniájára roggyan a spejz,
s elég egy babzsák jelenléte, hogy a szimbiózis máris döngetni kezdje az álmoskönyv fedelét…
figyeljétek a postaládát,
mert a matricákat sátánian rendezi el a vacok
után síró alvázvizsgálat.
billegő kanalat fogni a becsmérlésre
és elszántan tündökölni egy hangyabolyban;
figyeljétek a korosodó, szép cipőket, mert a romszálak kitépődnek
az agyagos talajból,
s elég egy nesz és a leszúrt
karók követe ritmusra bong.
a kagylónak nincs kitűzője, s sörte vált váltivarú golyvát;
ellenőrizzétek a postaládát!
Author: Szakállas Zsolt
1965-ben Miskolcon születtem, Emődön élek és alkotok. Szürrealista költő és absztrakt expresszionista festőművész vagyok. 2010-ben jelent meg első önálló kötetem Fotontej címmel. Írásaimat közölték többek között a miskolci Új Bekezdés antológiái, a Magyar Műhely, a Pannon Tükör, a Tiszatáj és a Rost folyóiratok. Festményeimet önálló kiállításokon mutattam be Budapesten a Magyar Műhely Galériában és az Art 9-Galériában, Miskolcon a Művészetek Házában és Nyíregyházán a Pál Gyula Teremben. Alkotásaim rendszeresen szerepelnek a Miskolci Téli Tárlaton. Az írás és a festés számomra több, mint önkifejezés. Szenvedély, ahol nemcsak a mindennapi dolgoknak van helyük, hanem azoknak is, amelyek mélyen lapulnak a tudatalattinkban. Ide sorolnám az abnormális történéseket is. A lélek készen áll, hogy a legkülönfélébb képzeteinket összegyúrja valami mássá és aki képes megidézni ezt a „másságot”, annak szó szerint csodákban van része. Miért is van erre az eljárásra szükség? Hogy kizökkenjünk a fizikai létből, mely ledarálna minden útjába esőt. Furcsa egybeesések, tévelygések, álom és őrület, leleplezés; ezek a tényezők honosodnak meg a művészetemben.
