Itt az alföldi rónaság, hajló kalász hazája,
Arany porban ring a szél a puszta határárba
Sebes Tisza szalad, fodrot vet a víz,
Partján áll egy barna lány, szíve szinte sír.
Csongrád földjén vert gyökeret a mi szerelmünk rég,
Csongrád egén őrzi álmunk minden csillagfény.
Hej, csábít a rónaság, kéz a kézben járunk,
Hej, amíg zúg a Tisza, mi egymásra találunk.
Szoknyáját a szél cibálja, piros szalag rajta,
Messze néz az alkonyatba, ahonnan a legényt várja.
Csillag gyúl az esti égen, halkul már a táj,
Nevét suttogja a víz is, halkan mondja várj.
Csongrád földjén vert gyökeret a mi szerelmünk rég,
Csongrád egén őrzi álmunk minden csillagfény.
Hej, csábít a rónaság, kéz a kézben járunk,
Hej, amíg zúg a Tisza, mi egymásra találunk.
Legény jő a gát tetején, csizmája port ver,
Szívében a lány dala szól, más nótát nem felel.
Kezük összeér csendesen, reszket benn a szó,
Tisza habja is körbefonja ami összetartozó.
Csongrád földjén vert gyökeret a mi szerelmünk rég,
Csongrád egén őrzi álmunk minden csillagfény.
Hej, csábít a rónaság, kéz a kézben járunk,
Hej, amíg zúg a Tisza, mi egymásra találunk.
Ha a rónán szél támad újra, hajlik majd a búza,
Őrzik ők a szerelmet, nincs erő, mi húzza.
Sebes Tisza fut tovább, mesél majd róluk még,
Alföld szívén él a dal, míg fenn ragyog az ég.
Csongrád földjén vert gyökeret a mi szerelmünk rég,
Csongrád egén őrzi álmunk minden csillagfény.
Hej, csábít a rónaság, kéz a kézben járunk,
Hej, amíg zúg a Tisza, mi egymásra találunk.
Author: Nagypál B. Rebeka
Nagypál-Buduczki Rebeka vagyok, jelenleg gyógypedagógus és állattenyésztő. Egy Tisza melletti kisvárosban születtem, majd később innen kerültem fel Budapestre. Tanulmányaim befejeztével visszahúzott a szívem, ezért hazaköltöztem Csongrádra. Itt élt a nagymamám is, akinek köszönhetem a költészet szeretetét. Tőle tanultam a versírás fortélyait. A környezetem mindig mérföldkövet jelent alkotásaiban. A novellák az elmúlt 3 évben ragadtak magukkal. Számomra az írás nem más, mint hallhatatlan gondolatok papírra vetése.
