Ma magamba zuhantam,
egészen mélyre…
a temetőben, hol
anyám porai ültek
egy faládikóban előttem.
Mintha időgépbe kerültem volna,
utaztam a múltba…
sorsom disszonanciája kavargott
a ravatalozó szomorkás,
mégis derűs áhitatában.
A kavicsok,
melyek 60 éve zörögnek bennem,
mint hordalékkövek
a folyam medrébe,
úgy simultak be helyükre:
Kusza beszélgetések,
elvarratlan szálak,
s már kirajzolódott a bizonyosság:
Nem idegen vagyok a földön,
van lelki családom.
Most mozdulatlan állok,
mert az árnyékok a szívemről
eltűntek,
anyám családjához köt a belső zsineg,
kiket eddig alig ismertem.
Megkönnyebbülés, mámor:
Itt vagyok tisztán és értve
már, hogy ki vagyok és mivégre.
Budapest, 2026. április 15.
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.
