Rózsa Iván: Furcsa gondolat, 33 sorban
Néha felmerül bennem egy furcsa gondolat:
Mit is csinálnék én ott lent, a föld alatt?!
Inkább pihennék meg egy csodaszép urnában:
Mindig melegben, a szobánk egyik sarkában…
Szüleim kívánsága is eleinte furcsának tűnt:
De a végakaratuk szent, így beletörődtünk.
Egykori hálószobájuk rejti az amforáikat;
És most ott alusszák örök álmaikat…
Fölöttük, a falon megannyi családi fotó;
Melyekből látszik, az életük inkább volt jó.
Nem lehetett öröm, mondjuk Rákosi alatt élni:
De ők fiatalon nem felejtettek el remélni.
Meg aztán: a rendszerváltás utáni világ tán jobb?
Minket is ámítottak: „Fiainknak hozzunk áldozatot!”
Egy valamiben tényleg jobb ez a régi-új világ;
Megnyíltak a határok, mindenki mehet, amerre lát.
Ki is ürült Magyarország majd’ egyharmada:
Pedig nem is dúlt a török vagy a spanyol armada:
Jobb élet reményében sokan vándorútra keltek;
S vagy bejött a számításuk, vagy jól pofára estek.
Ki magával viszi gondjait, mindenütt otthontalan;
Hiába van háza, kocsija: gyökértelen, hontalan.
Az egymásnak esett hülyék országában is van élet;
Boldogságra lelhetsz itt is, ha jó a feleséged.
Hallgathatsz bármilyen zenét, kitárult a világ;
Önálló gondolatod is lehet, hiába manipulálják.
Csak Embernek maradni, nehéz bármely korban;
Nyugodtan tükörbe nézni, nem állni be a sorba;
Nem belesimulni a harácsoló, arctalan masszába:
Kiválni a tömegből, ennek bizony nagy az ára…
De ha nem pénzedért szeret szűk környezeted;
Szerencsésnek mondhatnak, kit útján Isten vezet.
És a síron túl is Ő maga fogja majd a kezed…
Budakalász, 2026. szeptember 21.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...